Íme: a Callaway Corvette magyarul és angolul, egy galéria továbbá egy édibédi utcai változat.

Hogy üssön.

Vígasztaljon, hogy rövidesen újra lesz blog is, nem csak rinya.

Peking 2008

Arany

- Sör.

Hogy ez hanyadik év odakint, azt fejből nem tudom megmondani, de a beszámoló szempontjából talán csak arányában fontos: több, mint az ötödik.

Lévén, hogy csak csütörtökre kvalifikáltam magamat, már délre kitoltam a bicajt a Hajógyári szigetre, mert az emberek azon kis hányadába tartozom, akiket a teljes áru belépő segített át a bejáratnál lévő karszalag ellenőrzésen.

Ennyiért meg akkor csináljon már valamit az emberfia. Merítettem egyet a 6 decis ászokból (390 pénz), aztán egy minden igényt kielégítő séta következett. Szeretek a szigeten battyogni, mert számomra az esemény része a miniatűr szociológiai hatástanulmány, amelyet az ember ott magának kicsiben összerak.

A mostani konklúziók, hogy sok szép lány szigetel. Továbbá a sziget sokkal inkább maradt  “keményvonalas” fesztivál, mint pl. a Volt, ahol lassan átveszik a hatalmat a rózsaszínben, festékben és kockás ruházatban utazó tinédzserek. Az átlag szigetelő továbbra is egészségesen szakadt, illetve öltözik minimáldizájnban - igaz, ezen fogalomnak nagy lökést adnak a kint lakó nyugati (holland, francia, német) emberek, akik rutinosan inkább lét hoztak, mint ruhát. További újdonság, hogy nincs látogaló limit, így később az is kiderült, hogy a csütörtök 68 ezer embert vonzott, amit szigetes rekord.

Említésre méltó újdonságról nem tudok beszámolni, ha csak azt meg nem említem, hogy ez talán az első év, amikor nem emelkedtek a belépőjegyek árai (momentán 8K - csak hogy öreg napjainkra meglegyen).

Kinttartózkodásom origója a Millencolin, akik gimnáziumi éveim legszebb rákenról riffjeit szolgáltatták. Az örebrói banda (skandinávok, naná) napsütésben kezdett, és nagyon jól nyomta. Két dolog vágta el a koncertet az év zenei eseményétől, ezek pedig a közönség (amely talán a korai kezdés (16:30) miatt még nem volt kellően felfűtve), illetve az, hogy nem játszották el a szívemnek kedves metálhimnuszokat (gyakorlatilag a teljes PP albumot).

A koncert végére azért aránylag megkaptam, amiért jöttem, így a későbbiekben át tudtam magam adni a társasággal való koncertekre hömpölygésnek.

A további söröket és dzsimbimkólákat Jamiroquai, a Punnany Massif, némi sztendap és éjfél után az Irie Maffia kísérte.

Két óra felé fogyott el az előző nap belém töltött öt órányi alvás ereje, a hazafelé úton kissé fáradtan, de vidáman meredtem az éjszakai Budapestre.

A Sziget számomra jól sikerült 2008-ban.

Meg kell mondjam: a 2 és fél órában nem unatkoztam egyetlen percet sem, de a mű nem kvalifikált a TOP 10-es listámba.

Jó a sztori, jó az sfx, szépen van keverve a hang (már amennyiben szabad ezt megjegyezni), azonban nekem volt benne valami csöppet giccses. Persze a Batman filmek alapvetően azoknak készülnek, akik fogékonyak, illetve adott esetben rajongói a DC univerzumnak. Na, ők imádni fogják. A többiek pedig azért nézzék meg, mert korábban senki nem gondolta volna, hogy Joker szerepében lehet nagyobbat alakítani Jack Nicholsonnál.

Lassan járok, tovább élek (aztán pakolok és irány a vidék egy kis absztinens rekreálódásra).

Küldenék, lavja all:

YouTube DirektLink