(Windows 7 migráció kapcsán)

Amikor 2 órányi túrás után végre újra kint van a  az erősítőn, én boldog vagyok.

And remember kids!
- mpc (dts, ac3 belső dekóder kiüt, wmv9, directx9 szűrők – felirathoz – bekapcsol, esetleges, hiányzó dx9 dll-t a megfelelő csomagból manuálisan kipótol)
- ffdshow (valaki biztos használja)
- ac3codec (kimenet, SPDIF használat, nincs konverzió)

Tudat alatt a Poll full screen-t kerestem mióta.

(Most nem terhellek a részletekkel – ha érdekel, úgyis utána olvasol -, de röviden arról van szó, hogy a távoli elérés közben a rendszer most már az egész képernyőt frissíti, nem csak az aktív ablakot, és nem csak kattintásra.)

Zsír király.

A sikeren felbuzdulva kezelésbe vettem a wrt54gl-t is. A megszerzett rutin itt már 15 percen belüli sikert hozott,  így ha össze tudom pöccinteni a két, immár igen-igen okos dobozt egymással, hatalmassá nő a vidámság (miközben kis családom mindebből semmit nem vesz észre: a WPA már visszalőve az eredeti kulcsra, a prúfofkoncept jegyében pedig ezen sorokat már vezeték nélkül írom).

Apropó, nem sokára pirkadat. Folytassuk a dolgot reggel.

A rendszer amúgy ajándékba lesz.

Pár óra feszült olvasgatást és pengeélen kivitelezett hardreszetek garmadáját követően hibátlanul ment fel a dd-wrt a wl500g-re, amely így ősöreg, rég nem támogatott porfogóból kátingedzs sziszkógyalázó gépállattá vedlett át ingyé’.

Hát csak lesz itt valamikor kliens-bridzselés (hörnyf, talán még WDS is!), kérem.

Szeretem a vasat.

Már kiskoromban is  vonzott a hardver (apropó, ugye, hogy a Kamaz királyabb, mint egy IFA?), így amilyen korán lehetett, a gépházat is kinyitottam. Ilyen irányú tevékenységem kezdetben persze nem volt mindig áldozat mentes [köhh-krahács], azonban az esetek többségében némi fölösleges, esetleg idegtépő szívás után győztesen tudtam kijönni a csatából. (Kivéve persze azon eseteket, amikor ír dokkmunkásokat megszégyenítő kreativitással konkatenáltam hat-nyolc szavas, válogatott trágárságokat – amelyek önmagukban valamiért nem bizonyultak elegendőnek egy-egy vesztes helyzet megfordításának.)

Ma kicsit korábban jöttem haza, úgyhogy nekiláttam három hetes adósságomnak, egy – a családban marad – döglött P4-esnek.

Az ember ilyenkor 10+ óra hegesztésből jön – én sem gondoltam feszülni. Kinyitottam két sört, meg betettem valami nyugdíjas lemezt a cédélejátszóba, a koszba csak idilli feltételek mellett nyúlunk őszintén. A sztori még vasárnap kezdődött – akkor kapcsoltam be a pácienst először. Valahonnan volt egy olyan érzésem, hogy mindezt nyitott háznál tegyem, a dolog pedig bejött, mert bár a gép elkezdett felállni, egy táp melletti IC szó szerint forrt, majd egy szempillantás alatt kigyulladt.

Kis füst, némi szag.

Megsejtve a dolog (másodpercekre lévő) végét inkább áramtalanítottam. Bár még abban sem vagyok biztos, hogy a dobozt ezzel a hibával akasztották a nyakamba, mára kukáztam egy vonatkozó alaplapot. Bár ez csak SD ramot eszik – abból meg negyed giga van itthon a spájzba’ -, a cucc netezni lesz, úgyhogy ezt kell a gazdának szeretni. Ilyen formán, hogy a benne lévő gef4-nek két éve nem megy a ventilátora – már a múltkor is hidegen hagyott*. Ha eddig nem sült meg, talán ez után sem fog.

*Persze faszt, ezekben a dolgokban valahogy a full precizitásra törekszem (jaj), eme kényszerbetegség birtokában szerintem erre is gányolni fogok valami hűtést. :-P

Miután végeztem a könyékig-a-porcicákban résszel – alaplap cserekor gyakorlatilag mindenhez hozzányúlsz -, jött a szikra: a XXI. századi nomád belez halat. Csak itt a 3V-os elemet, az északi híd bordáit, meg – emlékbe – egy biosz csipet forgácsolok a belsőségek, fej, meg farok helyett.

A motyó amúgy rendben lesz, az új lap megette a régi komponenseket (a procban benne volt a szopó lehetősége), a héten valamikor még oboázok pár órát, hogy legyen rajta tisztességes rendszer, aztán visszakapja a gazdája. Bár idegtépő, amikor fiatal nagypapa korú gépekre imádkozik az ember biteket, mert ilyenkor a folyamatszámláló végtelenül kelletlenül szokta venni a pixeleket, ennek ellenére ezeket a dolgokat puszira szoktam csinálni. Eseti mizantróp megnyilvánulásaimat törlesztem ilyenkor.

YouTube Direkt

YouTube Direkt

’95-ben. Sick.

“The modem would also allow cross-platform play between Nintendo and Sega with properly coded games.”

’92-ben. Ill.

“The CVC GameLine was a cartridge for the Atari 2600 which could download games using a telephone line.”

’80-valahányban. Dope.

Szóval ma este megtérek: W7 + 9.10, aztán majd meglátjuk.

YouTube Direkt

Meg még ez, meg ez.

Bár, ahogy a Hofi mondta: ne ülj fel minden pletykának.

Runge-Kutta alapok.

Gametrailers Direkt

A kép igaz, bár nem reprezentatív, de a lényeg annyi, hogy the P92 is back from the grave, hogy 7K volt (alkudtam), és hogy ha elkúrodott a géped, és olcsóbban akarod megjavíttatni, mint a *.Hungária, akkor írj, és mondom, hol.

Cica, Téged meg a Jóisten hozott. <3

Online YouTube -> mp3 konverter.

Lassan több, mint fél éve, hogy a dearest fényképezőgépem halála keltette űr nincs kitöltve utóddal, ezért letöltöttem a zinternetet, hogy megtaláljam első saját vásárlású digitális készülékemet.

Most kinyitok egy sört, aztán mondom, mire jutottam, egészségetekre.

A feladat tehát adott volt: fityingek szerettem volna a ma kapható legdurvább DSLR-eket megszégyenítő, gyufáskatulya méretű gépet megtalálni. FullHD képpel. THX hanggal. Piskóta. Némi böngészés után rá kellett jönnöm, hogy egyelőre senki nem gyárt a fenti elvárásoknak megfelelő kamerát, ezért perújrafelvételre van szükség.

Az újrafogalmazott igények:
- kategóriájában az átlagnál szebb kép (relatív dolog, tehát ilyet biztosan fogok találni)
- legalább hétszeres optikai zoom
- lehetőség szerint AA akksi (ezem van a Sonyból)
- lehetőség szerint HD videofelvétel (megj.: HD = [minden, ami VGA<])
- kompakt méret
- ~50k a gépre, ezen felül az ár 10%-a kiegészítőkre (gyakorlatilag a kártya).

A befutók:

- Canon SX110 IS
- Ricoh Capilo R10
- Sony DSC-W170
- Panasonic DMC-TZ4
- Kodak EasyShare Z8612 IS

Az összefoglalás:

Röviden a Canon lett a befutó (Zoom, AA elemeket eszik, név a szakmában, tesztgyőztes). A Ricoh egzotikus, picike és jól néz ki, azonban leszólták a képminőségét, amely jelen válogatásban cruical elsődleges szempont. A Panából a TZ5 lenne a valós konkurencia – ha nem még jobb is, mint a 110 -, azonban itt belép az értékhatár. A Sonyról nem tudok különösebben sokat, kúl ez a fém ház, jó a nagylátószög, de kevés a zoom, saját az aksi. A Kodak pedig csak egyszerűen nincs egy kategóriában a többiekkel – illetve már kapni sem igazán lehet.

Innen és innen lettem nagyon okos, a gépeket is linkelném innen, de szerintem már az e-digitál oldalain lévő infókat sem fogod végigböngészni, nem hogy még.

És hogy mindezt miért mondom el. Mert mire a végére értem, úgy döntöttem, hogy várok a fényképező projecttel nyárig (vagy ameddig), addig pedig marad a kunyerálás, amikor épp már nagyon kell.

30 éves.

Most kéne, hogy a fiúk a Fülöpsznél előrántsanak egy korongot, hogy “Ämberek, ez volt a gyártósoron a 4560. lemez”, majd betennék egy hifitoronyba, és felcsendülne a mazurka.

Amúgy salut, nálnk a megjelenés után valami 15 évvel kezdett beszivárogni a háztartásba.

Rövid leszek.

Adott volt egy levelező szolgáltatás Openwebmail néven, ami kicsit web 0.8, kicsit szerény, DE képességeihez mérten jól tette a dolgát, tehát küldte és fogadta a leveleket.

Ezt – nem ismertetett (de felteszem, biztonsági, vagy migrálási) – okok miatt lecserélték MókusMélre.

Ha jó is ez a kliens (ezt ugye nem tudhatom), akkor sem vették az időt, hogy gyenge-közepesre bekonfigolják, sőt, még az imap is elhányja magát, amikor a kedves felhasználó próbálná kerülni a borzalmat, hogy a webes felületet használja.

Bravó.

Olvasgatom a wikin, mi is ez a nagy Spore őrület.
Negyedik paragrafus, hogyaszongya:

Rejtett eredmények (Secret Achievments)

–> Custer tábornok – Vezess a halálba 30 csapattagot!

Szarkasztikus easter eggek rulz.

A kommentek is jók.

Kompresszort minden kispóckiba!