Szeretem a vasat.

Már kiskoromban is  vonzott a hardver (apropó, ugye, hogy a Kamaz királyabb, mint egy IFA?), így amilyen korán lehetett, a gépházat is kinyitottam. Ilyen irányú tevékenységem kezdetben persze nem volt mindig áldozat mentes [köhh-krahács], azonban az esetek többségében némi fölösleges, esetleg idegtépő szívás után győztesen tudtam kijönni a csatából. (Kivéve persze azon eseteket, amikor ír dokkmunkásokat megszégyenítő kreativitással konkatenáltam hat-nyolc szavas, válogatott trágárságokat – amelyek önmagukban valamiért nem bizonyultak elegendőnek egy-egy vesztes helyzet megfordításának.)

Ma kicsit korábban jöttem haza, úgyhogy nekiláttam három hetes adósságomnak, egy – a családban marad – döglött P4-esnek.

Az ember ilyenkor 10+ óra hegesztésből jön – én sem gondoltam feszülni. Kinyitottam két sört, meg betettem valami nyugdíjas lemezt a cédélejátszóba, a koszba csak idilli feltételek mellett nyúlunk őszintén. A sztori még vasárnap kezdődött – akkor kapcsoltam be a pácienst először. Valahonnan volt egy olyan érzésem, hogy mindezt nyitott háznál tegyem, a dolog pedig bejött, mert bár a gép elkezdett felállni, egy táp melletti IC szó szerint forrt, majd egy szempillantás alatt kigyulladt.

Kis füst, némi szag.

Megsejtve a dolog (másodpercekre lévő) végét inkább áramtalanítottam. Bár még abban sem vagyok biztos, hogy a dobozt ezzel a hibával akasztották a nyakamba, mára kukáztam egy vonatkozó alaplapot. Bár ez csak SD ramot eszik – abból meg negyed giga van itthon a spájzba’ -, a cucc netezni lesz, úgyhogy ezt kell a gazdának szeretni. Ilyen formán, hogy a benne lévő gef4-nek két éve nem megy a ventilátora – már a múltkor is hidegen hagyott*. Ha eddig nem sült meg, talán ez után sem fog.

*Persze faszt, ezekben a dolgokban valahogy a full precizitásra törekszem (jaj), eme kényszerbetegség birtokában szerintem erre is gányolni fogok valami hűtést. :-P

Miután végeztem a könyékig-a-porcicákban résszel – alaplap cserekor gyakorlatilag mindenhez hozzányúlsz -, jött a szikra: a XXI. századi nomád belez halat. Csak itt a 3V-os elemet, az északi híd bordáit, meg – emlékbe – egy biosz csipet forgácsolok a belsőségek, fej, meg farok helyett.

A motyó amúgy rendben lesz, az új lap megette a régi komponenseket (a procban benne volt a szopó lehetősége), a héten valamikor még oboázok pár órát, hogy legyen rajta tisztességes rendszer, aztán visszakapja a gazdája. Bár idegtépő, amikor fiatal nagypapa korú gépekre imádkozik az ember biteket, mert ilyenkor a folyamatszámláló végtelenül kelletlenül szokta venni a pixeleket, ennek ellenére ezeket a dolgokat puszira szoktam csinálni. Eseti mizantróp megnyilvánulásaimat törlesztem ilyenkor.

YouTube Direkt

YouTube Direkt

‘95-ben. Sick.

“The modem would also allow cross-platform play between Nintendo and Sega with properly coded games.”

‘92-ben. Ill.

“The CVC GameLine was a cartridge for the Atari 2600 which could download games using a telephone line.”

‘80-valahányban. Dope.

Szóval ma este megtérek: W7 + 9.10, aztán majd meglátjuk.

YouTube Direkt

Meg még ez, meg ez.

Bár, ahogy a Hofi mondta: ne ülj fel minden pletykának.

Runge-Kutta alapok.

Gametrailers Direkt

A kép igaz, bár nem reprezentatív, de a lényeg annyi, hogy the P92 is back from the grave, hogy 7K volt (alkudtam), és hogy ha elkúrodott a géped, és olcsóbban akarod megjavíttatni, mint a *.Hungária, akkor írj, és mondom, hol.

Cica, Téged meg a Jóisten hozott. <3

Online YouTube -> mp3 konverter.

Lassan több, mint fél éve, hogy a dearest fényképezőgépem halála keltette űr nincs kitöltve utóddal, ezért letöltöttem a zinternetet, hogy megtaláljam első saját vásárlású digitális készülékemet.

Most kinyitok egy sört, aztán mondom, mire jutottam, egészségetekre.

A feladat tehát adott volt: fityingek szerettem volna a ma kapható legdurvább DSLR-eket megszégyenítő, gyufáskatulya méretű gépet megtalálni. FullHD képpel. THX hanggal. Piskóta. Némi böngészés után rá kellett jönnöm, hogy egyelőre senki nem gyárt a fenti elvárásoknak megfelelő kamerát, ezért perújrafelvételre van szükség.

Az újrafogalmazott igények:
- kategóriájában az átlagnál szebb kép (relatív dolog, tehát ilyet biztosan fogok találni)
- legalább hétszeres optikai zoom
- lehetőség szerint AA akksi (ezem van a Sonyból)
- lehetőség szerint HD videofelvétel (megj.: HD = [minden, ami VGA<])
- kompakt méret
- ~50k a gépre, ezen felül az ár 10%-a kiegészítőkre (gyakorlatilag a kártya).

A befutók:

- Canon SX110 IS
- Ricoh Capilo R10
- Sony DSC-W170
- Panasonic DMC-TZ4
- Kodak EasyShare Z8612 IS

Az összefoglalás:

Röviden a Canon lett a befutó (Zoom, AA elemeket eszik, név a szakmában, tesztgyőztes). A Ricoh egzotikus, picike és jól néz ki, azonban leszólták a képminőségét, amely jelen válogatásban cruical elsődleges szempont. A Panából a TZ5 lenne a valós konkurencia – ha nem még jobb is, mint a 110 -, azonban itt belép az értékhatár. A Sonyról nem tudok különösebben sokat, kúl ez a fém ház, jó a nagylátószög, de kevés a zoom, saját az aksi. A Kodak pedig csak egyszerűen nincs egy kategóriában a többiekkel – illetve már kapni sem igazán lehet.

Innen és innen lettem nagyon okos, a gépeket is linkelném innen, de szerintem már az e-digitál oldalain lévő infókat sem fogod végigböngészni, nem hogy még.

És hogy mindezt miért mondom el. Mert mire a végére értem, úgy döntöttem, hogy várok a fényképező projecttel nyárig (vagy ameddig), addig pedig marad a kunyerálás, amikor épp már nagyon kell.

30 éves.

Most kéne, hogy a fiúk a Fülöpsznél előrántsanak egy korongot, hogy “Ämberek, ez volt a gyártósoron a 4560. lemez”, majd betennék egy hifitoronyba, és felcsendülne a mazurka.

Amúgy salut, nálnk a megjelenés után valami 15 évvel kezdett beszivárogni a háztartásba.

Rövid leszek.

Adott volt egy levelező szolgáltatás Openwebmail néven, ami kicsit web 0.8, kicsit szerény, DE képességeihez mérten jól tette a dolgát, tehát küldte és fogadta a leveleket.

Ezt – nem ismertetett (de felteszem, biztonsági, vagy migrálási) – okok miatt lecserélték MókusMélre.

Ha jó is ez a kliens (ezt ugye nem tudhatom), akkor sem vették az időt, hogy gyenge-közepesre bekonfigolják, sőt, még az imap is elhányja magát, amikor a kedves felhasználó próbálná kerülni a borzalmat, hogy a webes felületet használja.

Bravó.

Olvasgatom a wikin, mi is ez a nagy Spore őrület.
Negyedik paragrafus, hogyaszongya:

Rejtett eredmények (Secret Achievments)

–> Custer tábornok – Vezess a halálba 30 csapattagot!

Szarkasztikus easter eggek rulz.

A kommentek is jók.

Kompresszort minden kispóckiba!

Aki meg kézremegés nélkül tud Vaterát böngészni, az minden bizonnyal buzi.

A “game boy” szóösszetételre (külön írjad, ez nem a vadnyugat) kidobott GB printer, GB kamera, illetve egyéb kiegészítőkért (pl. 4-es elosztó – úgy tudom, 1 db. játék támogatja -, vagy a képernyő nagyító) 15 éve simán elloptam volna a koronázási ékszereket, most meg csendben bízom egy lottónyereményben, hogy “összegyűjthessem mind“.

Miért kell hozzá az ötös? Mert nagyon nehéz lenne abbahagyni.

Kapcsolódó Akkezdet idézettel búcsúzom mára, éjfél múlt.

“Akkezdet drog, amit Pest adott és Pest is szúr
Itt a rímekből álló test kigyúlt
Amit esküszöm jobb, hogyha megtanulsz
Mint azt, hogy ha firkálsz, jobb lesz ha este fújsz
Meg hogy nem kell színésznő, kit a Geszti kúr
Nálam nem besötétedik itt az est kigyúl
Ha monitor a fejed, mondd Akkezdet cool“

All right stop, collaborate and click HERE!

Bár csak a Pro7-en meg a Sat1-en (később a korai Cartoon Networkon) láttuk, de akartuk majdnem mindet.

A HHH például minden panelszomszéd rémálma volt:

YouTube Direkt

Literally throw content to a nearby phone.

Szélességi keresések, feszítő fák, szevasztok!

Akinatora a kitalátor működik, és Süsüt a sárkányt simán felismeri.

Vajon hogy van az, hogy már majd’ 40 éve, hogy ember járt a holdon, körmömnyi felületre 1 milliárd tranzisztort zsúfolunk, de egy húsz autós (érted: 20 autó. HÚSZ darab autó.), két év múlva talán hadrendbe állított flotta hírértékű, mögé pedig a világ (harmadik) legnagyobb (autómotív) cége kell?!

Persze Rómát sem egy nap alatt építették fel, de a b verzióm meg az, hogy pár ezer ember (no meg persze a lobbisták) nagyon jól jár.