Szeretem a vasat.

Már kiskoromban is  vonzott a hardver (apropó, ugye, hogy a Kamaz királyabb, mint egy IFA?), így amilyen korán lehetett, a gépházat is kinyitottam. Ilyen irányú tevékenységem kezdetben persze nem volt mindig áldozat mentes [köhh-krahács], azonban az esetek többségében némi fölösleges, esetleg idegtépő szívás után győztesen tudtam kijönni a csatából. (Kivéve persze azon eseteket, amikor ír dokkmunkásokat megszégyenítő kreativitással konkatenáltam hat-nyolc szavas, válogatott trágárságokat – amelyek önmagukban valamiért nem bizonyultak elegendőnek egy-egy vesztes helyzet megfordításának.)

Ma kicsit korábban jöttem haza, úgyhogy nekiláttam három hetes adósságomnak, egy – a családban marad – döglött P4-esnek.

Az ember ilyenkor 10+ óra hegesztésből jön – én sem gondoltam feszülni. Kinyitottam két sört, meg betettem valami nyugdíjas lemezt a cédélejátszóba, a koszba csak idilli feltételek mellett nyúlunk őszintén. A sztori még vasárnap kezdődött – akkor kapcsoltam be a pácienst először. Valahonnan volt egy olyan érzésem, hogy mindezt nyitott háznál tegyem, a dolog pedig bejött, mert bár a gép elkezdett felállni, egy táp melletti IC szó szerint forrt, majd egy szempillantás alatt kigyulladt.

Kis füst, némi szag.

Megsejtve a dolog (másodpercekre lévő) végét inkább áramtalanítottam. Bár még abban sem vagyok biztos, hogy a dobozt ezzel a hibával akasztották a nyakamba, mára kukáztam egy vonatkozó alaplapot. Bár ez csak SD ramot eszik – abból meg negyed giga van itthon a spájzba’ -, a cucc netezni lesz, úgyhogy ezt kell a gazdának szeretni. Ilyen formán, hogy a benne lévő gef4-nek két éve nem megy a ventilátora – már a múltkor is hidegen hagyott*. Ha eddig nem sült meg, talán ez után sem fog.

*Persze faszt, ezekben a dolgokban valahogy a full precizitásra törekszem (jaj), eme kényszerbetegség birtokában szerintem erre is gányolni fogok valami hűtést. :-P

Miután végeztem a könyékig-a-porcicákban résszel – alaplap cserekor gyakorlatilag mindenhez hozzányúlsz -, jött a szikra: a XXI. századi nomád belez halat. Csak itt a 3V-os elemet, az északi híd bordáit, meg – emlékbe – egy biosz csipet forgácsolok a belsőségek, fej, meg farok helyett.

A motyó amúgy rendben lesz, az új lap megette a régi komponenseket (a procban benne volt a szopó lehetősége), a héten valamikor még oboázok pár órát, hogy legyen rajta tisztességes rendszer, aztán visszakapja a gazdája. Bár idegtépő, amikor fiatal nagypapa korú gépekre imádkozik az ember biteket, mert ilyenkor a folyamatszámláló végtelenül kelletlenül szokta venni a pixeleket, ennek ellenére ezeket a dolgokat puszira szoktam csinálni. Eseti mizantróp megnyilvánulásaimat törlesztem ilyenkor.

Az emberi lélek egyik furcsa bugyrának azt tartom, hogy érzelemmel viseltetünk a bizonyos fokú autonómiával rendelkező gépek iránt. Ne arra gondolj, hogy melyik a kedvenc garbód – inkább arra, amikor úgy érzed: most kiszolgált az autód, a motoros fűrészed a bicajod (zúzós völgymenet) vagy a fényképeződ (kinek mi).

Szeretjük azt hinni, hogy az együtt töltött idő alatt a gép is megismer, partnerré válik, megutál, vagy éppen megszeret minket, és egy kis paskolgatásra még akkor is elindul, amikor már réges-rég nem kéne.

A gyakorlatban valójában csak a bitek, a fogaskerekek és a fizika mindennapi harca ez, hideg logika – pedig néha szeretünk hinni.

Egy hete ilyenkor az asztórián álltam – aztán jött, és együtt mentünk.

YouTube Direkt

A következő dalt szívből küldöm nektek, akiket szeretek.

YouTube Direkt

Boldog Karácsonyt y’all!

:-)

Nagyon régen sétáltam utoljára hóban.

Ma sokat: a kivilágított Büdipesten, az Öbölben, a városban; éjszaka. Nem kellett sietni, nem volt teendő: a cél maga az eszköz volt, vagyis a séta, az andalgás, a hó és a róla visszaverődő sárgás lámpafény. Nem utolsó sorban pedig rá tudtam hangolódni a szépségére.

Ilyenkor azért szeretném néha, ha a giccs fogalma valójában nem létezne, mert akkor nem kellene rövid úton zárnom ezeket a posztokat.

81 éves nagyapám, akit reggel frissen borotválva, vasalt ing-mellény-melegítőnadrág-kafamamusz kombóban találtam otthon, amikor különösebb bejelentés nélkül megjelentem náluk reszelni egyet a pentiumon, hogy újra sakkozhasson online – ahogy szokott.

ülsz a buszon hazafelé menet, a fejedet az üvegnek támasztva. A fények, a tiszta, hideg levegő meg az esti város pedig segítenek gondolkodni.

YouTube Direkt

A boldogság három kívánság, mint tibibácsi.

3:00-nál olyan RNR betét van, hogy még Lemmy is vigyázzba áll.

YouTube Direkt

Zseni. \m/

Ami nálunk már csütörtök este elkezdődik.

Keretes szerkezet lesz, 4 po(p)sz(ár)t bekészítve, minden este 19 óra 84 perckor jön az új videó.

YouTube Direkt

YouTube Direkt

Zöld Úr kúrva jó vas volt. És bár összességében örülök, hogy a D4-D-vel esély sincs trógerkodni, ám hazudnék, ha tagadnám, hogy hiányzik a nyers fütyülés 1750-től. Az a fajta, amit kettesben is csak a Potenzák tudtak megfogni, mert a Conti gyári szett az bizony volt, hogy megnyikkant, mire közepesnél jobban megette a magyar aszfalt.

Valakinek a bélyeggyűjtés, valakinek a focilabda pattogtatás – nekem az autó, üssetek.

Szerettünk béjbe.

YouTube Direkt

A frusztáció orvosi terminológiában valami olyasmit jelent, hogy bár valamiért nagyon sok mindent megteszünk, rajtunk kívülálló okok miatt azonban nem tudjuk elérni ezen célunkat.

Évtizedes adósságomat törlesztettem ma, amikor végigvittem az egyik, annó a Pozsonyi úton vásárolt játékot (3db flopilemez, játékleírás, doboz), amely szívemnek köztudottan igen-igen kedves.

Bár a szaruhártya szaggató outró elmaradt, mikor végre sikerült ledobnom a rohadék nagybácsit a Trónszirtől, azért én elégedett vagyok: szembenéztem gyerekkorom nemezisével.

Rajzfilmet nézni annak szégyen, aki reggelente tompa, rozsdás zsilettpengével borotválkozik hideg vízben. Tehát az igazán kemény emberek most ne olvassanak tovább.

A többieknek elmondom, hogy a világ legjobb egész estés animációs filmje Az oroszlánkirály Disney-féle adaptációja.

1994-ben a Disney csillaga leáldozóban volt. Amerikában már az évtized elején befejeződött a Kacsamesék-éra, amit itthon csak ezekben az időkben kezdtek el vetíteni. A stúdiónak olyan produkcióra volt szüksége, amellyel újra tömegeket lehet visszacsábítani a “márkához”. A törekvés végül nem volt hiábavaló: minden idők legjobb(an teljesítő), hagyományos animációval készült rajzfilmjét sikerült összerakniuk. Mivel a készítésről, esetlegesen elrejtett hárombetűs üzenetekről, az állatok mozgásáról vett mintákról, a 2 éven át készülő 2 és fél percről illetve plagizálásról szóló minden egyes részlet megtalálható itt, ezért én ezekkel most nem foglalkoznék.

Mind a képi világ, amelyik olykor már-már bohókásan is színes, mind pedig a filmzene, amelyik annak ellenére vált ki belőlem hatást, hogy nem különösebben rajongok a muiscalekért. Egyedül a történet az, amelyiket talán még lehetett volna csiszolni, azonban ne felejtsük el, hogy az elsődleges célközönséget mégis csak a gyerekek jelentik, ezért az itt megjelenő összefüggéseket sem lehet a végtelenségig bonyolítani.

A mondanivaló most talán még jobban átjön, mint 15 éve, de van is minden: család, ármány, hazugság, cserbenhagyás, szerelem, barátság, gyilkosság, felismerés, tetőpont és katarzis – a végén pedig a megnyugtató happy end. (Szerencsére utóbbit nem vették át a mű mintájául szolgáló, Shakespeare-féle Hameltből.)

Ez a rajzfilm fantasztikus, ami abból is látható, hogy így a nap végén nincs is elég kifejező hasonlatom, amivel felemelhetném arra a piedesztára, amit megérdemel.

Hosszas fecsegés helyett inkább azt mondom: nézzétek meg újra.

YouTube Direkt

Mert nem kell a szöveg.

Meta rovat, papuskám.

YouTube Direkt

Sok minden fért ebbe az egy évbe, ezeket most nem is szeretném sorba venni. Nagyon jó döntés volt, és örülök, hogy megléptem, megléphettem.

A “felelősöket” meghívtam vacsorázni, megmondtam nekik, hogy köszönöm, és hogy tudom, hogy szerencsés vagyok.

Az örömöm egyik mérőszáma, ha/hogy a szeretteimmel időről időre megoszthatom, egyedül ugyanis a legjobb autó is csak fém és gumi, Ibiza csak egy napszúrásos földkupac, illetve a legjobb sör is csak habos gabona lenne. Közhely ez – de pontosan ezért igaz.

Ma még épp világosban kiparkoltam az erkélyre, lefeküdtem a hintaágyba egy órára egy darab párnával, és csak azt szeretném mondani, hogy Köszönöm Istenem.

Sorra véve azokat a festőket, akiket szeretek, néhány graffitist, és 19-20. századi művészt leszámítva az jött ki, hogy az én keresztem főirányban az impresszionizmus.

Nagy ez a világ, bele kell húzni, de addig is: Klimt – Remastered.