Gyakorlatilag nem akadtam olyan felületbe, amely ne ajnározná miszlikbe az új Batman filmet.
Meg kell mondjam: a 2 és fél órában nem unatkoztam egyetlen percet sem, de a mű nem kvalifikált a TOP 10-es listámba.
Jó a sztori, jó az sfx, szépen van keverve a hang (már amennyiben szabad ezt megjegyezni), azonban nekem volt benne valami csöppet giccses. Persze a Batman filmek alapvetően azoknak készülnek, akik fogékonyak, illetve adott esetben rajongói a DC univerzumnak. Na, ők imádni fogják. A többiek pedig azért nézzék meg, mert korábban senki nem gondolta volna, hogy Joker szerepében lehet nagyobbat alakítani Jack Nicholsonnál.
Újabb pompás filmélménnyel lettem gazdagabb. A Papírsárkányok egy remek alkotás, amelyben végre meglépték a nézők (reményeim szerint túlnyomó része) által áhított lépést: ez a történet ugyanis leszámol a futószalagon termelt sztereotípiákkal, közben pedig nem esik át a ló szintén elcsépelt túloldalára, vagyis a képiességgel történő sokkolásra.
Amit ember kap az egy egyszerű, néhol persze szokatlan (afgán polgár/playboy?) történet, amely mégis leköt, mégis izgalmas és tele van érzelemmel, élettel. Atossa Leoni szép ebben a filmben, én pedig komolyan vaciláltam a film alatt, végül biztosra mentem, mert meg kellett bizonyosodnom róla, hogy ő nem Gryllus Dorka-e véletlenül.
Egy szó, mint száz, ez egy kiváló film, és mindenképp eredeti nyelven (afgánul, angol felirattal) kell megnézni!
Éljenek a hagyományok, éljen a kultúra, éljen a vallás, éljen a család, éljen a barátság!
a mozival baj van. Mondandóm apropója a Wanted című blődli, amelyet a mai nap sikerült véletlenül óvatlanul abszolválnom. Az eddigiekből bizonyára kitaláltátok: ez egy rossz film. Lévén, hogy az utóbbi pár évben szűkszaVúságra lettem képezve, illetve amúgy is irrálnak az izzadtságszaGú poénkodások, így pontokba szedve szépen elmondom az érveimet. Először a jókat.
+ SFX. Remek, klassz. 2101-es Ladával gyorsvonatba még senki nem szállt bele ilyen élethűen. Zsír.
- A történet a világ összes kliséjét az utolsó darabig kivesézi. Infint mennyiségű pénzzel, következmények nélkül gyilkolászó társaság? 6 hét alatt könyvelőből lett legprofibb bérgyilok? Piskóta.
- A téveszme, amely szerint Angelina Jolie default top lány. Igen, sokan adnánk neki egy injekciót, de el kell keserítsek mindenkit, hogy Lara Croft cicijei digitálisak, Endzsi azóta leadott 20 kilót (a 40-ből), másrészt bár színészi játékban jó, azonban amikor néha-néha kikukkant G. Máriát pirongató ajkai mögül, olyankor egy fegyvere van: a bociszemes pofacsont. Lehetőleg betonba öntve.
- Hogy a jövőt egy szövő gép mondja meg, hogy a golyó útját csak simán karmával el lehet hajlítani - “Múkodj!” - ezek már csak a mozi szépségei.
A csillivilli ragyogást már a Need for Speed idevágó epizódjaiban, illetve az MTV “Vakulj Paraszt” Cribs című műsorában is megnéztem, de hogy ez alá ennyi sablont pakoljanak - nos akkor inkább egy jó kis Bruce Lee film haverokkal meg sörrel.
A magyar ifjúság számos közhelyet ápol a módszerváltást követő rajzfilm érából. Például amikor egy társaságban egy pillanatra megáll a levegő, egyből elő lehet húzni az antalljózsefmeghalt kártyát: mindenki elégedetten fog csettinteni, hogy igen: ült a tévé előtt, és vége lett a. Törés volt ez egy generáció gyermekkorában - ezzel amúgy én is egyetértek.
Amúgy a még (de már nem olyan) frissebbek - köztük én is - már csak az utolsó 1-2 évadot kapták ki a Kockás, meg a Hahota magazinokból: a mi időnkben már az amerikai rajzfilm és a Kretén magazin volt a humor forrása.
Közösen emlékszünk a világegyetem legnagyobb rohadékaira - így Hókuszpókra, arra a gennyláda M.A.D.-re (Bigyó Felügyelő antagonistájára), vagy Kobrára - is, miközben van a rajzfilmeknek egy olyan rétege, amely szépen lassan feledésbe merül. Tummi, Skeletor, Atom Anti (és a szobányi computer, ami megmondta neki, hogy hol a bűn) mind mind olyan állatfajok, amelyeket a mai média már merülésbe menesztett. Alliteráció, igen.
Mai kiszemeltünk egy nagyon nagy kártya, kapaszkottok?
Ííígy-így, a mese, amelyben a jónő maci (PracLili), meg a már akkor (’85) mohikán bekemfrizurás erőember maci (Harci Pracli, akihez igazából csak Törperős szíves tetkóját lehetne hasonlítani) rúgja szét a gonosz ellen, a mancsok valagát mindenféle mágia, meg repülő pónilovak bevetésével. Azonban bármennyire hasonlónak tűnik, ez a Paw Paw NEM egyenlő azzal a puff puffal. Bár azért néhány hasonlóság kimutatható, ha nagyon akarjuk.
Gondoljuk csak el: ott van a gonoszok fővezére, Sötét Mancs (már a név is mancs, nem pedig pracli), aki arra tette fel az életét, hogy jól betegyen a szomszédban élő kiegyensúlyozott közösségnek. Ha mindez nem lenne elég, még mindig ott van a nénikéje (Banyamancs), akinek a “kotyvalék keverés” mellett az a hobbija, hogy 60 évnyi betonszofin megérlelt hangján harsányan a pofánkba röhögjön.
Azonban mindezt a korra jellemző, elképesztően jó magyarhangokkal és szinkronnal! Ha nem hiszitek, nézzétek meg az eredeti főcímet:
A filmet Hugom ajánlatára vettük célba. Ma volt a bemutató, a hely (az én kérésem nyomán) art mozi - nem kell mindig multiplex. Bár való igaz: összesen egy plázában játszák, úgyhogy annyira nem volt nehéz kis helyre beülni. A nézőtéren maximum 20 ember, a mögöttünk ülő 20 vége éves juppi társaság szerencsére a főcím után nem sokkal befelyezte a sustorgást és röhögcsélést, úgyhogy egészen a stáblistáig sikerült a vászonra koncentrálni. Megjegyzem: ez utóbbi a büfésektől a szekuritin át az aggregátor kezelőkig mindenkit felsorol, tehát eme szerény két percre mind a komenizmus, mind a demokrácia megvalósult: úr egyenlő volt a munkással.
De jó.
A filmre oda kell figyelni, a kétharmadánál ugyanis kezd elfogyni az ember türelme. A pázlba nem kerül új rész, ellenben a film már sokadszor kezdi el üveglapok segítségével a hátborzongató karcolást előállítani, és premier plánban kínos, és (pardon) awkward helyzetekkel a nézőt terhelni. Azt, hogy az alkotás végén kaphatunk-e feloldozást nyilván nem mondhatom el, de annyi talán belefér, hogy hazafelé hömpölyögve megnyugtató minőségben sikerült kibogozni a szálakat, és nem maradt meg a “wtf volt ez?” keserű utóíze.
Egy dolog azonban biztosan nem tetszett: a 16-os karika helyett inkább javasolnék 18-22-est, de azt is csak a borultabb dolgokra vevő embereknek. Nem pusztán a naturalizmus miatt (és most a maratoni otthon pornózókat is kérném, hogy hagyjuk az álprűdködéset), semmint inkább a tartalom emésztése miatt.
Tegnap éjjel teljesen véletlen kaptam el egy beszélgetést a Nemzeti új gondnokával és urával, amelyben többek között a “Kisdorkával” és “Nagydorkával” forgatott filmről is beszélt. Alföldi első rendezése ez, úgyhogy többek között kiemelte, hogy nem kézenfekvő dolog, hogy pl. a 94. perc az első jelenet, amelyet fölvesznek, de annak már a 94. perc feszültségét kell tartalmaznia… . Játékilag mind Dorottya, mind Dorka nagyot és hiteleset alakítanak. A forgatás közben valamelyiküknél egyszer el is fogyott a cérna, amit teljességgel megértek, mert bizonyos jelenetekhez több is kellhetett a hidegvérnél.
Ajánlom, ha kell egy kis rágnivaló, de aki nem látta - hát, az sem hal meg sokkal szegényeben.
A minap letelepedtünk a pszeudo-Hugommal filmet bambulni.
A bemelegítés a vaván nyomott Sweet 16 című amerikai okosság volt, amelyen csitri lányok lebasszák apucit, amiért az az áhított porse helyett lekszust vett nekik a szülinapra*. Ezt - mivel közben némi laptop organizálás is volt - még egy gyöngyszem követte. A Faboulos life of… sorozat azon epizódja, amelyben hiphop sztárok mutogatják a 10 darab kocsijukat 8 kiló bling-blingben, és rock-ban.
Fő elemként a Véres Gyémánt című, a végét illető nyálat leszámítva egészen frankó filmet néztük meg, amely hűen világított rá, hogy a P. Pappa Diddy Pop kisujján virító kétdekás sárga gyémántért hány embernek ontották ki a vérét Afrikában.
Ma ismét megnéztem a Kommandó c. remeket. Amennyiben az ember egyszerre akarja látni, miről szóltak a nyolcvanas évek akciómoziai, ez a film, amit látni kell. Minden van Casiótól az aknavetőig, Arnie-tól frappáns dumás kislányig, öreg katona klisétől bosszúállásig. Ha még egy gördeszkát és egy DeLoreant is sikerült volna belepaszírozni azt mondanám: íme az ákciófilmezés doyenje.
A Teleki Pinot Noir nem az a Teleki, amelyet kerestem. Az egyik tipus ebből a termékcsaládból ugyanis nagyon finom. Alapvetően a száraz vöröseket, illetve az édes fehéreket szeretem - persze ez fröccsben, forraltborban és vébékában nem mérvadó.
A mai palack (míly szép szó) 2004-es. Évek ide, évek oda: annyira sajnos nem fogott meg. Annál inkább a hozzá zúzott füstölt feta. Ja, én sem tudtam, hogy ilyen létezik - egészen addig, míg le nem vettem tegnap egyet a polcról. Ez a sajt egészen kellemes meglepetés. Harsány és tolakodó íze van, de pontosan emiatt rengetek más matériát fogyaszthatóvá tud tenni. Sós, mint a tenger, mégis omlós. Eteti magát.
Mindehez a gasztrojóhoz elmaradást pótoltam, amennyiben megnéztem Az ördög ügyvédjét. Spojlerezés nélkül nehéz erről beszélni, de a film tényleg jó, ahogy az meg van írva. Talán kicsit kevesebb mind buggling témát hagy, mint kéne, ezáltal érthető a közönségfilm mivolta, dehát ez van. Két órát simán megér, és 10 éve jó, tehát ha még eddig nem láttátok, akkor most mindenképp kölcsönözzétek ki valamelyik torrent oldalról.
A délutáni fakultatív dvd cimkézés mellé filmet választottam, és nem bántam meg. Ma az Ütközések (port.hu, imdb, az indexét ne olvassátok, mert ellövi a poént) című remekre esett a választás.
Korábban abszolút nem hallottam róla, pedig - mint kiderült - 2006-ban több oszkárt is bezsebelt. Spoiler nélkül csak annyit, hogy ez egy kurva jó film, amely újra bizonyítja, hogy 6 millió dollárból is lehet hollywoodi szuperprodukciókat megszégyenítően jót alkotni. Egyszerűen és egyenesen tálalja a mondanivalóját, az ember pedig nem tudja, hogy nevessen, vagy sírjon a végén, mert bár emberek halnak meg, és a központi kérdés megoldatlan marad (hogyan is oldódhatna meg…), néhány alapvető emberi érték azért megcsillan. Nincsenek pozitív vagy negatív hősök, mindenki egyaránt kiveszi a részét mindenből, ami történik. Persze a dolognak van egyfajta szürreális utóíze, nem is kevés, de a mozi épp ezért mozi.
Javasolt, ha már unjátok az aktuális buta taknyot.
Az ítélet napján, 1997 augusztus 29-én pont a gyulai várfürdő egyik fagyis standja előtt pörköltem. Ekkor még nem tudtam, hogy azt, hogy aznap semmi érdemleges nem történt, valószínűleg három embernek köszönhetem, akik közül egynek még személyi száma sincs.
Na.
Szóval másfél hete leszedtem a kezembe került a Terminator 2 Űba’ Extended változata 132 helyett 157 perccel, a jó kis ósuli szinkronnal meg az ATARI “PDA”-val. A film végigülése után ismét megerősödött bennem, hogy tíz év távlatában máig az egyik legjobb sci-fi, amit valaha is. Nem csak a képi világ van ott nagyon, hanem a történet, a szinkron és az akció is. A kiegészített változatban nemcsak a nyolcszázas koponyájába nézünk bele, hanem van benne maréknyi Sarah halucináció és csip zúzás is.
Ha jó filmre vágytok, ezt nézzétek újra. Zenél a ganszesz and rószesz (köszönjük, Tibibácsi), Edward Furlong pedig már 30 éves.
Bejegyzések (RSS)
