(Mikor) mentek szigetre?

Békéscsaba, here I come.

+ =

Ellentétben a múlt évvel, 2008-ban blanka szigetelt. Egy napot, de most ennyi az annyi.

Hogy ez hanyadik év odakint, azt fejből nem tudom megmondani, de a beszámoló szempontjából talán csak arányában fontos: több, mint az ötödik.

Lévén, hogy csak csütörtökre kvalifikáltam magamat, már délre kitoltam a bicajt a Hajógyári szigetre, mert az emberek azon kis hányadába tartozom, akiket a teljes áru belépő segített át a bejáratnál lévő karszalag ellenőrzésen.

Ennyiért meg akkor csináljon már valamit az emberfia. Merítettem egyet a 6 decis ászokból (390 pénz), aztán egy minden igényt kielégítő séta következett. Szeretek a szigeten battyogni, mert számomra az esemény része a miniatűr szociológiai hatástanulmány, amelyet az ember ott magának kicsiben összerak.

A mostani konklúziók, hogy sok szép lány szigetel. Továbbá a sziget sokkal inkább maradt  “keményvonalas” fesztivál, mint pl. a Volt, ahol lassan átveszik a hatalmat a rózsaszínben, festékben és kockás ruházatban utazó tinédzserek. Az átlag szigetelő továbbra is egészségesen szakadt, illetve öltözik minimáldizájnban – igaz, ezen fogalomnak nagy lökést adnak a kint lakó nyugati (holland, francia, német) emberek, akik rutinosan inkább lét hoztak, mint ruhát. További újdonság, hogy nincs látogaló limit, így később az is kiderült, hogy a csütörtök 68 ezer embert vonzott, amit szigetes rekord.

Említésre méltó újdonságról nem tudok beszámolni, ha csak azt meg nem említem, hogy ez talán az első év, amikor nem emelkedtek a belépőjegyek árai (momentán 8K – csak hogy öreg napjainkra meglegyen).

Kinttartózkodásom origója a Millencolin, akik gimnáziumi éveim legszebb rákenról riffjeit szolgáltatták. Az örebrói banda (skandinávok, naná) napsütésben kezdett, és nagyon jól nyomta. Két dolog vágta el a koncertet az év zenei eseményétől, ezek pedig a közönség (amely talán a korai kezdés (16:30) miatt még nem volt kellően felfűtve), illetve az, hogy nem játszották el a szívemnek kedves metálhimnuszokat (gyakorlatilag a teljes PP albumot).

A koncert végére azért aránylag megkaptam, amiért jöttem, így a későbbiekben át tudtam magam adni a társasággal való koncertekre hömpölygésnek.

A további söröket és dzsimbimkólákat Jamiroquai, a Punnany Massif, némi sztendap és éjfél után az Irie Maffia kísérte.

Két óra felé fogyott el az előző nap belém töltött öt órányi alvás ereje, a hazafelé úton kissé fáradtan, de vidáman meredtem az éjszakai Budapestre.

A Sziget számomra jól sikerült 2008-ban.

Itten.

Úgy kíváncsi vagyok, mennyire szed szét a Kaiser Chefs – Ruby című száma.

Ennek a kapcsán. Nem tudom posztosítani, ennek az egésznek.

YouTube Direkt

További videók.

Július 1 és 6-a között Soproné volt a főszerep. Ez volt sorrenben az 5. VOLT fesztivál, amelyen részt vettem. Nehéz lenne sorrendet felállítani, de ha kéne, az idei alkalmat a TOP 2-be lőném fel. Következik a bontás, a legfontosabb részleteket pedig a post végére biggyesztem be.

0. nap – július 1, hétfő

A szervezők ez évben úgy döntöttek, hogy a letelepedés megkönnyítésére már kedd este megnyitják a fesztivált, így programok híján van mód a nyugodalmas sátorverésre. Így tettünk mi is és nem bántuk meg, az akcióval ugyanis annyit sikerült elérni, hogy némi kis protekciós rásegítéssel pöpec sátorhelyen vertünk tanyát.

Benyomások: 1 helyen lehet kapni sört, így némi sorbanállást követően megpihenhetünk kezünkben a gyöngyöző korsóval. Jó az idő, jó a társaság, jól van.

1. nap – július 2, szerda

Edda, Irie Maffia, Brains, Anna & The Barbies, TÁP Színház.

Tudnillik, hogy: Általános szemléletváltásban vagyok. Azon felül, hogy ezt cseppenként majd szándékszom leírni a meta rovat címkéje alatt, ez az elhatározás abban nyilvánult meg a fesztiválon, hogy a bejáratott együttesek helyett inkább a számomra újat, netán ismeretlent néztem meg. Így kedden pl. nem volt nagyszínpad (TCS, Kispál, Bikini?), ellenben volt:

Edda: Lehet röhögni: Edda Műveken még soha nem voltam, de a profit és a mulatós korszak ellenére meg akartam tapasztalni, hogy miért is megy Attisékkal a szekér. Uraim, Hölgyeim: Attisékkal azért megy a szekér, mert 20 éve és 30 album van mögöttük, amibe belefért annyi sláger, hogy egy átlag magyar (például blanka) shimán ismeri a szövegek 40, a refrének 75%-t. Ez a legjobban engem lepett meg, és mivel a zenekar nagyon pontosan játszott, így azzal a véleménnyel indultam a söntés felé, hogy ez egy zsíros koncert volt (Mondom én.), az Eddán pedig az nevessen, aki utánuk tudja csinálni.

Megjegyzések: furcsa volt MTV logó előtt látni őket.

Irie Maffia: Szokásos jó. Külön öröm, hogy a Pista kedvenc szavát (anyabaszó) átcsoportosította a Zubolyba.

Brains: Bár csak hárok számot kaptam ki belőlük, majdnem a fesztivál végéig tartották a legjobb koncert címet. Nem ismertem korábban, de nCorebálcsolták a kedélyeimet. Tökéletes ugrabugra riddim komoly vizuállal támogatva.

Anna & The Barbies: Attraktív énekes leányzóval, jó hangulattal, vidámsággal operáló zenekar, ebből még bármi is lehet. Lenny Kravitz előtt fognak nyitni 22-én a BA-ban.

TÁP Színház: A TÁP a Rossz írások estjét vitte színpadra a városban. Itt szösszeneteket olvasnak el és fel a mai magyar írástudóság legaljáról. Az ötlet (különösen, amikor egyenesen a CD borítóból szavalják a dalszöveget) remek, de mivel az internet használata megengedett volt, csak közepes.

Megjegyzés: Veled vagyok baby | Szívem a régy | A testem forró | Megöl a vágy.

Benyomások: Sör, pálinka, hangulat.

2. nap – július 3 – csütörtök

CYPRESS HILL, Blind Myself, Beatrice, Exploited, Badársándor, Ganxsta Zolee és a Kartell – Jazz verzió

Tudnillik, hogy: A második nap az eszemre hallgattam, és nem mentem le a városba. Egy aszpirincé, egy jó könyv és egy hűs leülős – mi kellhet még? A reggeli kupica, amelyet dél magasságában mindennap sikerült abszolválni.

Blind Myself: A negyedik percnél eszembe jutott, hogy kétezer valahányban már találkoztunk a szigeten. Jó, minden jó.

Megjegyzés: KÁIN!

Beatrice: A ricséről hasonlókat tudnék mondani, mint az Eddáról odafönt azzal a kitétellel, hogy ha lehet, még több szöveg ugrott be a medulla oblongátámból. Feró nagyobb kujon, mint valaha és nem fog rajta az idő vasfoga. Ha lesz Hangarian Rock Hall of Fame, akkor őt majd oda.
Találós kérdés: ki írta a “Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat”-ot?

Megjegyzés: Aki hazudik, az csal, aki hazudik az lop.

Ganxsta Zolee és a Kartell – Jazz verzió: Zoliék már jó ideje élő zenkarral dolgoznak. Aki volt már instrumentális hiphop koncerten, az tudja, hogy bár az Akai MPC60 nagyon jó sampler, azonban a lájv ekteken ugyanaz a dummdumm szám teljesen máshogy szól megzenésítve. A Kartell pedig ennek megfelelően kb. annyit csinált, hogy a már évek óta tartó amúgy is zenés előadásba beletett még egy akkordot és négy darab bárszéket, aztán átkeresztelte jazzre. Eredetinek jó – dzsezznek kevés.

Exploited: A koncert még el sem kezdődött, de sok panker már időben kiütötte magát. Így fordulhatott elő, hogy másfél szám eredjéig még én is bementem a közepébe – nem esett bántódásom. Ja, a színpad? Semtex kakastaréjjal.

CYPRESS HILL: Mi az, ami hagyományosan öli meg az összes hazánkba látogató ikon koncertjét? A hangosítás, igen. Így fordulhatott elő, hogy az első 20 percben egy fasza DJ ekt fogadott tátogó B-Real-lel – bohózat. Aztán – all of a sudden – kezdett megjavulni az a mikrofon, és végre átjött Nazális Úr teljesítménye is. A koncert – és a fesztivál – csúcspontját az a Rock Superstar jelentette, amelyre nem tettem volna tétet. Az utolsó szám jogcímén 20 ezer ember egyetlen összegyúrt lepedőként emelkedett a levegőbe, miközben a Cypress ledobta a napalmot a felettünk köröző helikopterekből.

Megjegyzés: Sen kb. a hatodik számnál egyszercsak a padlóra került, a színpad pedig megállt egy pillanatra. Bobo és B-Real idegesen kapkodták a fejüket, így nem lehetett folytatni:
- Is there a doctor in the house? – kérdezték
- Hello, my name is Dr. Greenthumb! – szólt ekkor a hangfal
Hát, ezt beszoptam. :-)

Benyomások: Talán a legjobb nap volt. Sponsored by the pálinka-kóbi-komló-kombó.

3. nap – július 4, péntek

Szalóki Ági: Karády-est, Manu Chao & Radio Bremba Sound System

Tudnillik, hogy: A nagyszínpad ma is majdnem teljesen kimaradt. Elkövettem azt a hibát, hogy hagytam magam beinvitálni a Sopronba: úgy volt, hogy megnézzük a Krétakör Médincsájná című előadását. Ezt okosan a városban található Petőfi Színházba szervezték, de ott a BÜFÉBE. Elfér n darab ember, de nem elég. A csapat harmada ezért mindenképp menni akart – nem vitatkoztam. Cserébe lemaradtunk a Kisádiról (majd legközelebb), és marginális belehallgatásokat leszámítva nem tudom, mi történt aznap. A gasztronómiát (fakyeah!) és egy gyors, de kedélyes dzsintonikozást leszámítva az időközben megjelenő harcostársakkal.

Szalóki Ági: Karády-est: Sanzonról sanzonra. Ági nem egy Aretha Franklin, de nagyon lelkes és a személyes tapasztalat alapján remekül lehet a zenekarára a földön fekve az ég irányába mosolyogni és merengeni, hogy ó, beh jó is épp.

Manu Chao & RBSS: Ide most nem tudom, mit írjak. Manu Chaot mindenki szereti, közben pedig olyan frázisokat kell puffogtatni, mint világcsavargó, meg bohém. Én inkább úgy fogalmazok, hogy még nem ismerem eléggé. 3 számot hallgattam végig tőle, ezek klasszak voltak, egy jó társasággal (én némi vörösborral) a negyvenedik sor végéről megmondom, hogy nagy élmény lett volna.

Benyomások: Igazából ez a nap sem volt rossz, csak máson volt a hangsúly. Üzenet az agynak: a gyomor NEM séker, a sör nem gin, a pálinka nem portugízer.

4. nap – július 5, szombat

The Offspring, Black Out, Reflected, Clawfinger, Professor Brinkfunk

Tudniillik, hogy: Az utolsó nap délelőttjét rekreációval töltöttem – városba le, kávézóba be, kapuccsínót ki, csillbe le. Nagykirály. Délben könnyű ebéd, majd vissza a tetthelyre: kezdődjön a napi. A délutáni fáradtságot pihizéssel igyekeztem feloldani: a taktika bejött, így nem volt akadálya az esti rokk!nak. Itt jegyezném meg, hogy nagy bazdmeg annak, aki kitalálta, hogy a Red Lounge-ba mennyiségi kvóta legyen. Az egyik legjobb parti helyszín volt a humorral meg a jazz előadókkal, de a karszalgomat nem azért viselem, hogy “megtelt” táblákat olvasgassak. Ez nem a Rió, ez egy fesztivál, bízzák már ránk, hogy hogyan férünk el. Na.

Reflected: Salgótarjáni melódiapunkpop at their best. Nem csalódtam.

Black Out: Bár a koncert verő fényben volt, nem volt panasz a hangulatra. Őket is itt láttam először, megérte megnézni.

Professor Brinkfunk: A PB a délutáni pihi mellé szólt. Feldolgoztak mindenfélét, ennyi.

Clawfinger: A Clawfingert a szeretet és rajongás fogadta tele sátornyi ember formájában. Hosszas tapsok és skandálás szegélyezett minden számot, az emberek pedig lelkesen énekeltek, csápoltak, ugráltak, hypeoltak és csapattak. Zakék ezen annyira meghatódtak, hogy a szokásos +1 visszatapsolt számon túl még hármat eljátszottak. Nem cifrítom: legjobb koncert award. Képzeld el, mi folyt erre Gyöngyösön.

Megjegyzés: When i grow up there will be a day | When everybody has to do what i say

The Offspring: Meglepődnél, ha tudnád, mennyien jöttek ki csak az Offspring miatt – meglepődtem én is. A hátsó kivetítőnél álltam, ahol nagyon jól szólt az anyag, és annyit lehetett rá ugrálni, amennyit csak jólesett. Nem is volt benne hiány, a srácoknak meg állítólag ez a koncert tetszett eddig a legjobban a turné állomásai közül, úgyhogy kaptunk is egy kis ráadást.

Benyomások: Méltó zárónap, többet nincs értelme elmondani.

5. nap – július 6, vasárnap

Hazaút. Itt jegyezném meg, hogy sátorbontáskor csak a hülyegyerekek nem szedik össze a saját szemetüket, de persze ne legyenek az embernek illúziói. Ellenben respect a nachóárusnak, aki az eladatlan készletet kirakta a standja elé vagy 40 tégely majonéz és édes szalsza kiséretében: felmarkoltunk belőle valamennyit, és örültünk neki a vonaton. Látjátok, ilyen magyar mentalitás is van. Megjegyzem, többségében szeretem a VOLT közönségét. A négy nap alatt kb. négyszer öntöttek le sörrel, de mindig belefért egy “bocs” vagy egy “ne haragudj” – én meg persze hogy haragudnék: fesztivál van waze. :)

Még egy szösszenet: IC hozott haza. Rutintalan vonatozóknak elmondom, hogy erre helyjegyet kell váltani: oda ülsz, ahova szól. A jegyen volt kocsi szám, a szerelvényen nem. Amúgy GySEV volt, szóval most nem a máv, de 2008-ban ez azért nem semmi. Ettől függetlenül szépen, kényelmesen hazahoztak, nem vagyok panaszos kedvemben.

Legfontosabb részletek:

Fergetegesen jól sikerült az idei fesztivál. Köszi mindenkinek, aki eljött, köszi, aki el akart jönni, köszönöm Istennek, köszi az időjárásnak, jó volt, minden jó.

Ha jövőre szólnak a MÁVnak és a Volánnak, hogy “éló!, fesztivál van, e”, akkor gyakorlatilag ott lesz a pont az i-n.

Nem tetszett:
- a napszemüvegdivat (minél nagyobb lencse)
- a tinik azon része, amelyik a budai gimiből jövet rácsodálkozik a reggeli hidegvizes fürdőre, és állandó, hangos vicc mondási kényszere van, ami reggel ötkor tetőzik
- a nagyszínpad egy dombon áll. 186 magas vagyok, de az első sorokból egyszerűen nem láttam. Noormális?

Top koncert: Clawfinger
Top track: Cypress Hill – Rock Superstar
Top cefre: Zwack Kóser Málna
Top pódium: MTV Headbangers Ball, Red Lounge

És amit négy oldal legépelésével sem tudok igazából átadni: örültem.

Ma, Szent Iván éjjelén van az ötödik Múzeumok Éjszakája rendezvény. Sajnos az elző négyen nem tudtam ott lenni – ellenben az elsőt nem hagytam ki, és mit mondjak: pozitív emlékeim vannak róla.

A képlet egyszerű: 1200HUF-ért veszel egy matricát (belépőként funkcionál), meg szerzel egy ingyenes MÉ programfüzetet (ügyesebbeknek: szerzel egy matricát és veszel egy ingyenes MÉ programfüzetet), és már lehet is kezdeni a múzeum-, rendezvény- és városjárást.

Program pedig van bőven a Zuboly Electrictől (Néprajzi Múzeum) a Tokaji kóstolásig (Mezőgazdasági Múzeum), a Pecha Kuchától (KÉK) az épülő M0 hídhoz kiúszó hajóig (Magyar Hajózásért Egyesület), a dzsezztől, VJ-ktől, marcipán autó építőktől a shirayan vajramutthi indiai harcművészeti bemutatóig.

Nem csinálok reklámot a dolognak, inkább a magasabb kultúra nevében mondom: menjetek el, kurva jó.

\m/

Április 26-án van a Batavierenrace befutója a Twentei Egyetemi kampuszon. Parti, pia, pmulatság minden szinten.

Beh jó is volt. :-)

aSZt figyeled, hogy tegnapról mára (fel)került az Offspring a Volt fesztivál koronaékszerére?

De hú.