Ma hazafelé menet vettem lángost tajföllel, dupla sajttal (12 deka, bébi), jósokfokhagymával.
Magyarkonyhás testvérek, egyesüljetek!
Archívum: bódi kategória“A titkárnőm bediktálja az autóm adatait, ahogy kell. Erre a vonal végén általában halálos csend a válasz.” British Racing Green Trabi, és a diplomata (szigorúan PISTA!), aki vezeti. Roll!
Tegnap este HC ZsD parti volt a szerzőnél. Ő - miután elköszönt a reggel 5:30-kor távozó, utolsó előtti négyesfogat különítménytől - belátta, hogy túl éber aludni, ezért most erősre kevert kávéval igyekszik felülírni a szájában létrehozott kaotikus utóízű állapotokat.
Győrből jövök. Kerek egy órában van az M1-esen lebattyogva, az embernek csak arra kell vigyáznia, hogy megvegye a 4 napos matricát az úthoz, illetve, hogy engedelmesen elengedje a sebességkorlátozásokra fittyet hányó román rendszámos kocsikat. Odalent nyugis várost fog találni nyitva tartott cukrászdákkal, a mindenszentekre készülő virágpiaccal és a csendesen hömpölygő Mosoni-Dunával. A városban sétálagtók nyugodtan konzumáljanak baconos-sajtos hamburgert és lúdlábtortát, mind a városban-, mind pedig a parton fogyasztva kellemes élményben lesz részük.
27
10
2008
Small things make life beautifulBejegyzés szerzője: blanka, CH3-CH2-OH, este, bódi témábanNyitok egy sört akkor mostan.
Nem magyarázom: Family Guy on demand!
23
10
2008
Trip: Békéscsabai Kolbászfesztivál 2008Bejegyzés szerzője: blanka, CH3-CH2-OH, bódi, utazás témábanCirkalmas körmondatok helyett elmondom, miért menjetek le a hét végéig tartó kolbászfesztiválra: 1. A kolbász 2. A pályinka 3. Abor, asör 4. A hangulat Na, elég a’ hozzá, hogy valamivel egy óra után battyogtam ki a csabai pályaudvarról, ahonnan - miután egyesítettük erőinket makréla úrral - a sportcsarnok felé vettük az irányt. A velkamdrink - sör - és némi vásári andalgás után felmértük a helyi flatland és freestyle bmx kultúrát, majd következett a kolbász és hurka pandemonium. A reprezentatív felmérés alapján a standok ugyanabból az anyagból dolgoznak, a minőség konzisztens, az almapaprika iso9002-es. Az ágyazást követően éles váltással tértünk át a vino vallásra, mak mindjárt bele is nyúlt egy ribiszke borba, én ortodox pinot-osként tartottam a vallást. Sikerült is találni egy pultot, ahol ROZÉ formátumban mérték ezt a nedüt. Már láttam ilyet, de meg kellett mászni. A második kör a tesóka volt, de immáron egy rafinált küvés noár. makréla ezúttal valami nagyon fanki hárslevelűbe kortyolt bele, amely előtt kénytelenek voltunk közös felhödüléssel leborulni. Zárásként némi körtével állítottuk be az 5.5-ös pH-t, következett a levezető városnézés, hogy aztán még elérjem a félnyolcas gyorsat a Nagyfaluba (a GPS szerint a jobb szakaszon egy kilóig is huzatta a gépet kavboj masiniszta). Csaba jó hely, egyetek barac’ot, Székely Szabit a parlamentbe! A réten legelő bocik sokat easy-znek. Most azoknak szeretnék kedveskedni, akik 11-12 éve a suliból hazabattyogva retyón ülve csorgatták nyálukat a 16 mega ramra, a Gravis Ultra Soundra, meg a 4x-es írási tempóra százezerér’: @ 970729: 1. * amikor a Mikland úgy árulja a processzort, hogy “Celeron 300A (450)“. Ehhez csak egy dolgot tudok hozzátenni: Live in Budapest DVDt!
Vidámvasárnapos, trenszes-emós, pankos-csikidámos, Rick Astleys-Belinda Carlisles, jó minden, jók a programok.
0:46-nál az anyjába visszaküldi a boxost.
A Family Guy megcsinálta! Nem találok szavakat, az évad második epizódjának vonatkozó jelenete briliáns.
Lementem sétálni. Lassan tizenöt éve lakom ugyanabban a harminc méter átmérőjű körben, és jobb időkben többször is megesik a fenti aktus (i.e. séta), azonban mégsem állítanám, hogy úgy ismerem a környéket, mint a tenyeremet. A szélrózsának pedig különösebben sok ága, most azonban mégis sikerült egy olyan irányt találni, amerre életemben talán, ha egyszer jártam. Egy lakótelepről van szó. Utamat kis körrel kezdtem egy másik irányba, így a szürkület kezdetére értem csak a paneldzsungelhez - ez bő húsz percet engedett merengeni, azt is battyogás közben. Életem első 10 évét ugyanis én is egy hetedik emeleti lakásban töltöttem, ezért érthetően kicsit megcsapott a nosztalgia szele. BetonA budapesti panel láz valamikor a hatvanas évek végén-hetvenesek elején indult, amikor az aktuális cocialista meggondolások (és a “nagy jólét”) miatt tízezrével özönlöttek az emberek a fővárosba munkát keresni. A forradalmi megoldást ekkoriban az előregyártott elemekben látták, amelyekből viszonylag reális költségekkel lehetett nagy számú embert elhelyezni - a lehetőségekhez képest kimondottan komfortosan.
Ekkoriban gyakorlatilag nem volt olyan, hogy lakáspiac: kérót állambácsi osztott, ha jogosulttá váltál rá a munkahelyen, ha megnyerted lottón, esetleg kellemesen jó káder voltál a KISZben vagy a Pártban. Apámék nem azok a forma emberek voltak, akik szerették, hogy csak egy darab “Igen” feliratú gomb közül lehetett választani, illetve az a fránya ötös sem akart bejönni, így maradt a munkahelyi történet, amely kezdetben Budaörsöt jelentette.
Ekkoriban a belvárosi telepek kivételével a legtöbb ilyen építkezés - EU frazeológiával élve - zöldmezős beruházás volt, így az átadáskor még saras földutak fogadták a lakókat. Budaörs akkoriban még sok buszcsatlakozásnyira - és évnyire - volt a fővárostól, így érthető, hogy amint lehetőség adódott - illetve feltűnt a sorban az idősebbik gyerek -, a család a lépés mellett szavazott.
Nem jutottak különösebben messzire, az új hely azonban mégis nagyságrendekkel jobb volt, mint a világ vége. ŐrmezőEmlékszel a Szomszédokra? - az Guardfield. M1-M7 bevezető reklámtáblái a házak tetején, jobb oldalt? - az Richfiled. Én már itt láttam meg a napvilágot. Ha sorolnom kéne magamat, második generációs őrmezeinek vallanám, mert az első kapavágástól számítva már valami 10 év is eltelt, mire én megszülettem, és értelemszerűen további 4, mire nekiálltam bölcsődébe járni. A hely varázsában minden bizonnyal ez a sajátos tény is közrejátszik, amennyiben ricsfild tökig volt hasonló korú fiatal házaspárokkal és az ő gyerekeikkel. Erről sokat elmond az a 800 diákot számláló általános iskola is, amely csak egy volt a kettőből (háromból?) a telepen. Saját vidám gyerekkorom ecsetelésével azonban itt meg is állnék, mert ez minden bizonnyal nem köti le az olvasót. Tehát, hogy sétálni mentem…Azok a panelek tehát, amelyekről ez a post szigorúbban véve megemlékezik nemrég ünnepelték harmincadik születésnapjukat. Ismeretségi köröm alapján ennyi idő többségében elég volt, hogy az első (de túlnyomó többségében a második) generáció is kiejtőernyőzzön belőle és átadja helyét a következőknek. Ők mai szemmel már teljesen más élményt kapnak lévén, hogy az egykori játszóterek, rózsakertek, sétányok harmada az enyészeté lett, a focipályákat, szabad tereket élelmes képviselők régesrég átjátszották okosba’ a magánbefektetőknek, így ezek helyét szerencsére mostanra már pláza, magán lakópark vagy irodaház vette át. A falakon megkopott Bonanza Banzai jelek és Más világ ez. Amikor anno 1990-ben megnyílt az első IKEA az Őrs Vezér téren, a svédek betegre keresték magukat rajtunk, panel lakó népeken, az áruházláncnak ugyanis irigylésre méltó haditerve volt az 54-72 négyzetméteres hazai beton-eklektika meghódítására. Az emberiség gyűjtőtégelyei voltak ezek a helyek, amikor este 8-kor tízezer ember ült le egyetlen négyzetkilométeren, hogy megnézze az Esti Filmet - legyen az a szilveszteri Szuperbola, vagy a Friderikusz show (halkan jegyzem meg, hogy a tagot ‘94-ben a legnézettebb sómenek társaságába válogatták - 2 csatorna lévén - egy ország nézte regardless whether you liked it or not). Karácsonykor tévé helyett (mellett) mindenütt - ahova be lehetett látni - ugyanaz a kedélyesen díszített karácsonyfa normális méretű izzókkal, újév első napján kifulladt autóriasztók és konfetti centi vastagon… . Tehát egy volt a világ, így egy volt az álom is (ha emlékeztek az olimpia szlogenjére): nagyjából hasonló emberek nagyjából hasonló életvitele, Fourier megtestesített falanxa, a tökéletes melegágya egy egészséges gyermekkornak. Most már más lehet - én kifogtam a legjobbat belőle. Tizennégy éve dobbantottam, “budai elitből” “pesti kuttya” lettem. Kissé megcsapott az emlékezés szele az őszben, amikor Lementem sétálni. Akciós a murcsi. |
|
+ 
= 
Pedig.
felíratok hirdetik a módszerváltást követő vidám attitűdöt. Az ottmaradt lakók mára hatvan felé járnak (”A szomszédom egy fiatal ficsúr”), az újonnan odaköltözöttek többnyire fiatal-középkorúak (”A szomszédom egy vén szivar”), a panel progam pedig csak megfontolt sebességgel festi át a falakat és veszi ki az azbesztot.
Bejegyzések (RSS)
