A héten újra eszembe jutott Zöld úr (Kék úrról tudom, hogy jól van: pár hete szembejött az utcán). Akárki is kúrja be az ajtódat artikulálatlanul béjbe – ennél a típusnál a 30. ilyen alkalomnál beesik az üveg, ez típushiba, kilenc év alatt nekünk kétszer is sikerült -, remélem vigyáz rád, kihűti a turbót mielőtt leállít, és néha meghajt egy kicsit vidéken csak az élvezet kedvéért.

Én pedig ezeknek a bejegyzéseknek a végén mindig magyarázkodom, amennyiben tudom, hogy a világnak vannak nagyobb gondjai is ennél. De a szép közös élményeket, a sok örömöt az sem veheti el, ha most szentimentális, sznob hülyegyerek vagyok fél maroknyi ember szemében.