Médium: színház
Cím: Othello
Főbb szereplők: Nagy Zsolt, Varjú Kálmán, Béres Márta
Helyszín: Vígszínház
Elérhetőség: Honlap

Az Othello szerelmi történet: a derék kapitány elveszi a város legszebb lányát, azonban szerelmüket szövevényes módon tőrbecsalja a kapitány minden hájjal megkent tisztje. Eszközeiben nem válogat, a mű tragikusan végződik, de legalább a tetűláda századost is elkapják, és valószínűleg bűnhődni fog.

A darabról: arról hogy Shakespeare kortalan, nekem kell írnom utoljára. Evidencia ez mindenki számára, aki már látott tőle legalább két jó rendezést. A most látott változatot Eszenyi Enikő jegyzi (akit amúgy igen tehetségesnek tartok, bár eddig inkább csak, mint színészt ismertem).

Nagyon tetszett a színészi játék, különösen a Nagy-Varjú-Fekete trióé. Ők mind a hárman katonát alakítanak, azonban nem a karosszékből szavalva, hanem akcióban, ahogy azt illik. Van bunyó, van nyílt színi gyakorlás, de akár gördeszkázhatnának is, amennyiben a jó félcső zsonglőrökhöz hasonlóan a színpadot teljes dimenzióiban kihasználják – Z (vertikális) irányban is. A honlapról kiderül, hogy mindez nem a véletlen műve: a szereplőket alaposan felkészítették  mind szellemi, mind pedig technikai téren. Azzal együtt, hogy a kivitelezés így igen látványos, nem tudom, szabad-e 150 perc játék után annak kitenni a színészt, hogy 3 méter magasról csüngjön egy halászhálóban – Desdemonára (Béres Márta) márpedig ez vár – nem csoda, hogy szegényt úgy szedik össze a meghajláshoz.

Külön kiemelném, hogy Othello (Nagy Zsolt) úgy őrlődik, mint férfiember még soha: féltékenysége, agóniája a darab legáthatóbb eleme, amelyhez felesége naiv, tiszta, jó szándékú hozzáállása remekül biztosítja a táptalajt.

Nem zavaró negatívum, hogy nincs letisztázva, melyik korban is vagyunk. A 17. századi kompozícióból ugyanis nem hiányoznak a surranók, a pass-tartók, de shaolin botforgatás sem.
A darab ismét csak hosszabb, mint kéne. Az ember nem unatkozik, azonban néha bele-belepörgetne az eseményekbe, mert az ármány talán már szükségtelenül sok szálon folyik, az pedig, hogy minden platformon sikeres is, inkább a fikcióba viszi el a sztorit.

Ezzel együtt az összkép mégis pozitív, a mű pedig ajánlható azoknak, akik szeretnének látni egy drámai, mégis könnyed, poénokkal tűzdelt, színvonalas előadást.

Négy csillag.