Az átlag emberhez képest gyakori látogató vagyok a gumisoknál – szerencsére csak téli-nyári csere miatt. A gumisokat meg egyből többes számban mondom, mert az elmúlt időszakban elvétve voltam kétszer ugyanabban a műhelyben. No, nem úri szeszélyből, csak így jött ki a nyitva tartás, illetve van-szabad- hely-még-ha-fél-nyolckor-is-hívsz hányados. Két kilométeres körzetben meg van vagy hat-nyolc darab.
A gumisok bizonyára lelkiismeretes emberek.
Nem ismerem a rájuk vonatkozó szabályozást, de a tapasztalatból ítélve alapból 25-to-life járhat a kóterban, mert eddig kevesebbszer úsztam meg a dolgot komment nélkül, mint úgy, hogy szóvá ne tettek volna valamit. Ezek többségében reális dolgok voltak, pl., hogy nyári csavarral nem hajlandó felrakni a téli gumit, illetve szóvá tesz egy másfél centis vágást az oldalfalon; de már arra is volt példa, hogy szólt: a lengéscsillapító köpi az olajat.
Én meg magyar gyerek lévén alig tudom félretenni a “csak jól le akarnak húzni” lemezt még akkor is, amikor a vágás/olaj/csavar tényleg láthatóan hibázik. Így annyi azért belefér, hogy felkészülök DOT számokból, aktuális ADAC évszakból, aztán kifelé menet még a főnök kezébe nyomok öt kilót, mert a sürített levegő után még a racsnissal is húzott egyet a csavarokon.
A gumisok bizonyára lelkiismeretes emberek.
