A nap kérdése
Miért kerül kevesebb, mint 3K-ba egy liter jégermájszter?
Miért kerül kevesebb, mint 3K-ba egy liter jégermájszter?
“A mediterráneum sem volt mindig az a kopár, terméketlen, túlsúlyos német turisták kiszolgálására optimalizált vidék, mint manapság.”
Öndefiníciója szerint a Kaméleonban egy szélhámos(az internet szerint a szóból még senki nem csinált szóviccet)filmet tekinthetünk meg. Röviden: érdemes.
Első körben az tűnt fel, hogy a filmet gyakorlatilag az összes pláza játsza, ami – magyar alkotás révén – nem kézenfekvően garancia a szórakozásra (érezzük az ambivalenciát a körmönfont mondatban), azonban ezt a rejtélyt gyorsan feloldotta a nyitóképen megjelenő ertélklub logó. Okos borász persze nem címke után ítél, így nézzük végre a Kaméleont (előre szólok, hogy spojler nem lesz).
Lássuk a pozitívumokat.
Az egész filmre jellemző, hogy – végre! – törekszenek ügyelni a részletekre. Ez nyomonkövethető mind a kellékek, mind pedig a helyszínek kiválasztásában. (Ennek kapcsán én az utánaolvasás hiányában a technikusi-kreatív gárda megújulására, illetve az egy fokkal jobb büdzsére gyanakszom.) A jellemek kidolgozottságában sem volt hiányérzetem, mindezt pedig több helyütt spékelte a jó színészválasztás ésvagy a jó játék (Márk, Tibi, Marton doki vagy – és ezt nem tudom indokolni – a pszichomókus).
Érdekes azonban, hogy a film első hetven percében sokszor volt olyan érzésem, hogy ez egy csajos mű lett, amelyet csajok írtak csajoknak. Ezen a szakaszon többször is szerettem volna átpörgetni jeleneteket, mert a film olykor tartalmilag (ez nagyon is jó, ld.: “szélhámosfilm”), olykor formailag (ez rossz) üveghangú volt.
A sztori amúgy egészen jóra sikeredett, csak úgy záporoznak a csavarok, azonban – és ez különösen igaz a befejezésre – úgy érzem, hogy összességében néhol még elnagyolt. Kicsit olyan, hogy megvolt pár nagyon jó ötlet, azonban az ezek közti átkötéseket vagy nem dolgozták ki teljesen (ahol kidolgozták, ott ezt a film idősíkjára nézve is jól csinálták), vagy a fordulat – így a végső tschcsattanó is – számomra* hiteltelen méretet ölt.
*Dehát a vélemény olyan, mint a segglyuk.
Úgyhogy töknyugodtan nézzétek meg a filmet (és ha nem felejtitek el, mondjátok el, hogy tetszett, mert érdekelne).
A te tiszteletedre hallgatom most azt a Rancid számot, amely ott jobbra a harmadik. –>
Stirlitz-viccek, köszönjük.
Régi és jó.
Kisült a finn almatorta.

Attól finn, mert finn.
A bukik nagyot fizetnek most, mert nem volt esélyes, de úgy alakult, hogy Aerosmith-et posztolok.
Belülről boldog karácsonyt!

“Hogy most? Megmondom, hogy mi lesz most! Idehívok egy pár keményen bepipázott niggert, hogy dolgozzák meg itt ezt a hédert! Feszítővassal, hegesztőpisztollyal!…Hallod mit beszélek, bunkófiú?!! De ne hidd, hogy veled már végeztem…”
Csikós Zsolt a házibütykölés Moldova Györgye. (Az időskori meggárgyulás nélkül.) Olvass tovább!
Ez megvan? Az a Colbert az angolhang, meg minden.
Ha nem indul a kis esti ratyirityi-rötyi, ott a direkt link.
Ez persze napkérdése is lehetne, de inkábbnem:

Remember kids:
- What are you looking at?
- NOTHING!
Ha pedig már túl meleg a helyzet és elég volt a szamócákból, hűtsd magad egy kis ifj. Kodozár Kázmérral.
(Amúgy bocs a linkekért, hiába teszem be a target=_blank-ot, kiveszi az okos worldpress.)
Azért a szinkron jó.
15 másodperc hínév; azannyimint 3 film.