Jól van, jól van: mintha éledne a magyar a saskabaré szintű brain damageből: Hofi után 6 évvel újra van tömegekez eljutó magyar stand up. Azért persze egy adás még nem hasonlítható össze 40 év munkásságával, de magyardjunk a lényegnél.
Szerintem szükségtelen ecsetelni, hogy ez miért jó, és a műsor erényeit sem akarom felsorolni - az mindenkinek szubjektív.
Örülök, hogy van, és remélem, hogy csak jobb lesz, de javító szándékkal egy kis kritika.
Ennek a műfajnak nagyon nagy hagyományai vannak, ha máshol nem, hát a nagy vizen túl. Ezek persze nem írott szabályok, de midnen bizonnyal megvan az oka, hogy így alakultak ki. A stand-up egy hagulat: az a fajta, amikor egy forma zsebre dugott kézzel kiáll a nép elé, és szépen kiszinezve tol egy disztingvált rantot összefogalót a mindennapi abszurdról. Még ha el is tekintek attól, hogy ennek van egy nagyon sajátos miliője, egyszerűen nem tudok elmenni amellett a tény mellett, hogy helyszínnek miért is kellett egy bazári kinézetű diszkót összerakni.
Honnan vehették ehhez az ötletet? Komolyan mondom: szeretem az eredeti dolgokat, és nem kell nekünk mindent másolni: jobb, ha kialakul az a bizonyos magyar way, a magyar módszer.
De eeez?
Hat féle gitárszample random bejátszása? Stroboszkóp?? Lila köd???
Margit!
Hát nem fért volna bele legalább egy Chapelle Show, vagy két epizód Saturday Night Live alapos végignézése? Vagy a kreatív stúdióba csak a rai unó volt előfizetve, aztán ez úgyis jó lesz a paraszt magyarnak?
Hiába. Van a kertévé, meg van a kábel, a pay-per-view pedig csak akkor pörög, ha csont nélküli a műsor. Idehaza sajnos a cirkusz a menő - legalábbis amig kevés a kenyér. További ébredésig ez a trendi-szupcsi-szingli-magenta takony jár - hangsúlyzom: a SK esetében nem tartalmilag, hanem formailag.
Szerencse: lassan 6 éve, hogy nem nézek tévét. Különben megértém, hogy a Fókusz közszolgálati magazin, a Találkozások meg rögtön jön a legfrissebb infromációkkal.
Yecch.
Bejegyzések (RSS)