Public service announcement: a közölt képek készítésének dátuma <2008 (gy.k. ezek nem mostaniak, azok majd).
Feleim, a schasch leszállt; vagy - amennyiben úgy tetszik -: hazajöttem.
Összességében elmondhatom, hogy megkaptam, amiért mentem mind szakmai, mind pedig közösségi oldalról. Utóbbiról szeretnék elsősorban beszélni, erről is csak címszavakban, mert elhiszem, hogy örültök, hogy én örülök. Az előbbit meg csak épphogy fogom érinteni - ezt elmondom egy sör mellett, ha érdekel.
A nettó két hétbe (+2 nap utazás) szakajtónyi jó dolog fért bele a nehéztüzérséggel megtámogatott partiktól kezdve az esti filmes-főzőcskés okosságokon keresztül a vidéklátogatásig. Ez a főétel volt nyakon öntve az újabb adag nemzetközis sokkal. Ezen esti-napközbeni vigadások alatt többek között olyan tényekkel is gazdagabb lettem, mint hogy Zambiában “Hungarian sausage” néven fut _a_ jóféle kolbász. Apropó. Amúgy tudod, hol van Zambia? Igazából én sem.
Az első hét keddjén vettem először a fáradtságot bátorságot, hogy elnézzek a gettó felé. Ezt némi ihlet merítés előzte meg a Vestingbar-ban, ennek megfelelően tulajdonképp bőr óra szőr perckor látogattam el a Matenweg 16-ba, ahol (csakúgy, mint az ország többi részén) ilyenkor már picsa sötét volt. Már fél éve nem lakom ott, ennyi időbe pedig belefér hét (ennyi a szobák száma) teljesen új sors, hét teljesen új történet kibontakozása és lecsengése is, hiszen már a minket követő bagázs is régesrég otthon van. Nem mentem le az udvarra.
A sarki qka ellenben még mindig ügyeletes kincsesbányaként funkcionál, és ezúttal is vidáman integetett, hogy jöjjek csak közelebb. (Annó többek között innen lett zászlórudam, royal carpet, éjjeli szekrény, egy csomó szék, és a többi és a többi.)

Ezen a napon - még mindig: éjszaka van - egy pétanque készlettel lettem gazdagabb: ez hat darab patinás vasgolyó - sajnos Öcsi nélkül, de ez a legkevesebb, mert az könnyen helyettesíthető.
Az érem másik oldala, hogy mellé meg kidobták a lelakott barna fotelt, amelyen annó mi is mennyit szakadtunk… .
(De ha már lomizás sztori: szombat este még találtam Pablo-nak egy főnöki bőrfotelt, amit rövid úton faszoltunk is a brazil guru otthonába. Amúgy vacsi új, azért dobták ki, mert az öt lábgörgő egyikéből egy darab két forintos elem eltörött. Okos.)
A második hét már majdhogynem rohant a saját valójában: a csütörtök-pénteki laborkodást újabb három teljes nappal sikerült kiegészíteni. A többi időt főzőcske, partik, csilleződés és a bicaj vitte el. Az utolsó két napra Gábor kéglijébe költöztem a Carslaanba, mert a Logica vendégház bérletét már bonyolult lett volna megoldani a teltház miatt. Az agonizálásra is sikerült pontot tenni: azt a megoldást választottam, amelyet makréla is megemlített, így a kivárást elégedett doboz bontogatás követte.
Külön fénypontot a Pablo által a Matenwegbe leszervezett vacsi jelentett, amelyre péntek este került sor. A házigazda szerepében kedves-helyes cseh leányzó, Hana, aki - bár csak ott ismerkedtünk meg - nem volt rest kedvesen etetni és helyesen itatni. Komoly dolog volt belépni a konyhába. Emlékek és érzések rohantak meg, elvégre mégiscsak fél évet pöfögtünk ott végig… bizonyítékok mindenfelé: tokajis, tojáslikőrös, pályinkás üvegek a szekrénytetőn, matricák a hűtőn, a faliújságon egy kép, amit még én nyomattam ki a szobámba kezdetleges dekorációnak… a sufniban a mai napig ott alszik a P166MMX (szintén a garbage collection nyomán) és a Pilsner Urquell rekesz. És persze a konyhában ott parkol sütkérezős délutánjaim megédesítője, a big green leather couch… .

Szóval kemény volt. És jó volt. A vacsorát Asterion parti követte, szombat rekreáció, szombat este parti megint. Így két óra szunya jutott vasárnap reggelre, ekkor egy ismerős szívessége vitt ki az első vonathoz. A 13:00-s w!zz gép hozott vissza Budapestre.
Mit is mondhatnék. Boldog vagyok, imádtam. One love srácok.
![]()
![]()
Bejegyzések (RSS)
március 11th, 2008, 01:08
[…] táskámban néhány aprósággal kevesebb - ellenben egy petanque készlettel és többek között néhány üveg jóféle sörrel gazdagabban állítottam a check-in […]