blanka tha suntoucher

A hetedik napot arra használtam fel, hogy eltoljam a bicajt sapkámat Utrechtbe. Be jó is a külföldbe’ találkozni a barátainkkal, meg a szeretteinkkel… . (Aktuális aktus alanya amúgy Alóma, általános alsóból. Aight?)

A reggelt egy kedélyes kocogással nyitottam üres gyomorra - a hétvégi busz menetrend ugyanis nemcsak útvonalban, de az időtáblázatban is különbözik, ezek pedig úgy viszonyulnak egymáshoz, mint az elektronok momentuma és időbeni helye.

Bár a korábbi tapasztalatok igyekeztem ráhagyással dolgozni, azért mégiscsak a rossz megállóban sikerült rájönni, hogy hol is áll meg a busz. Átteleportálva magamat a hétmérföldessel azért még volt annyi időm, hogy integethessek a két perccel a kiírt előtt megforduló és a gázba taposó busznak.
Nyilvánvaló volt, hogy utána futok, de itt nem szokás megállni (x. eset).

Azért mégiscsak sikerült alternatív úton betalálni az állomásra, megvenni a jegyet, majd elhelyezni az egzisztenciámat a másodosztályon. Késve indultunk, mindegy. 110 perc alatt úgyis átutazom az ország felét.

Utrecht Hollandia negyedik legnagyobb városa. Ennek (és a szombatnak) megfelelően csillogó, zsúfolt és szemetes. Itt az ország teljesen más arcát mutatja, mint mondjuk Enschede: a nagyvárosi lét lelketlenséggel ruházza fel az amúgy patinás és klassz épületekkel tarkított centrumot. Gyanúltan csámborgóként még peroslámpás utcát is találtunk. Ejj, ejj.

A nap amúgy teljesen jól telt, néha dacolni kellett a 85km/s széllel (én overboost funkciót is neszelek), de amúgy ketten is eljártunk a napközben betöltött, legalább negyvendekás oktánszámú sültrumplival a hozzá tartozó majonézzel. Közben nevezetességek (dómtorony, csatornák, közparkok, sörbolt, Nijntje Pleintje, 20″-as patkók Chevy 1500-ason), kirakatok, emberek. Szép volt.

A 18:50-es vonat hozott haza.

Itt már megilletődve ültem. Hollandia jó hely. Van rend, vannak szabályok, ezeket - az eddig látottak alapján - sikerül is betartatni.
Igaz, hogy konyha az nincs, de ezen segít a piros arany, az erős pista, meg az ambíció, hogy én magyarost akarok főzni.
A filmeket nem szinkronizálják, a feliratok meg amerikanizáltak. DE ha megnézel egy átlagos utcaképet - ne adj isten egy meccset, ott mindenkin lesz trikolor, meg narancssárga, mégpedig rogyásig. Nem pirosas, nem narancsos, nem kékes vagy zöldes: EGYSZÍNŰ. Tehát az identitással sincs gond: nem kérdéses, hogy ez most árpád narancs, vagy nyilas narancs, mert minek.
Amin ellenben nem lehet segíteni, az a nyelv. Hogy sarkítottan fogalmazzak: be tud ütni egy pár hét a necessary bazmeg nélkül. És így vendég vagyok. Nem vagyok otthon.

Aki tehát manapság besokall az ellopott országtól, az ellopott rendszerváltástól, a következmények nélküli országtól, az egymásnak fordított, szükségszerűen egymást támadó, gyengítő emberektől, a hazug politikusoktól, akiket csak a mentelmi joguk alapján nem lehet a köztörvényesekkel egy kóterba tenni; egyszóval azok az emberek, akik lépnek Magyarországról: bizonyos fokig meg tudom érteni.

Külföldön vár a 1046 eurós minimálbér, a létbiztonság, meg a tudat, hogy igenis picsán rúgják azt, aki vét a törvény ellen.

Ne legyenek illúzióitok: a nyugat sem fenékig tejfel, itt is emberek élnek, többnyire emberléptékű dimenziókkal, emberi hibákkal. Az átlag holland semmivel sem jobb, mint az átlag magyar. A különbség, hogy az ittenieknek nem bombázzák le módszeresen a tisztességbe, értékekbe, munkába vetett hitét.

Ezt fel/visszaépíteni pedig csak másodsorban pénz kérdés.

Ez a bejegyzés 2008. március 2. vasárnap napon 12:39 órakor készült, és a(z) meta, utazás témához tartozik. Nyomon követheted az erre a bejegyzésre adott válaszokat RSS 2.0 forráson keresztül. Hagyhatsz hozzászólást, vagy tehetsz visszakövetést oldaladról.