‘07 december vége felé járunk, mára fűnek, fának van blogja. Kezdődött valamikor 10 éve pár fíddel, mára pedig ott tart a tudomány, hogy még a szomszéd tehene is blogot csinál - nem is feltétlenül rosszat, nem is feltétlenül unalmasat.
Többen már tematikus blogokat szórnak, amely kifejezetten egy témakör körül lengedez; legyen az a közlekedési állapot, vagy pár játszhatatlan számítógépes játék. Az output az, ami közös: mára a csapból is folyik a tartalom, ömlik a vélemény; mindez pedig a sajátos magyar blogoszférában annyival egészült ki az elmúlt 1-2 évben, hogy amint megszületik egy bejegyzés, egyből befolyik rá a kötelező pár, “húezfasság”, illetve “énisígygondolom” hozzászólás, tehát ha úgy vesszük, az internet a véleménnyilvánítás netovábbja. Igaz, az arctalansági megkötéssel, de ez így megy nap, mint nap.
Érdemes-e akkor blogot írni? Az ez történt ma dolgoktól a hideg tud kirázni (már amennyiben nem társul hozzájuk némi karizma), a tematikusokkal meg mostanra tényleg Dunát lehetne rekeszteni. Hádde mit tegyen bele az egyszeri ember fia, ha valami kerekebbet szeretne?
Ja, írni érdemes. Azonban az érem másik oldala, hogy blogot olvasni is tudni kell - nem csak a publikálás gombra kattintás előtt (gyéká a sajátot), de akkor is, amikor valaki más birodalmába tévedsz be. Az olvasó ugyanis akkor kattint vissza, ha
- ipari szinten van a pofájába tolva ugyanaz a nukleáris meghajtású pówerblog (lásd index.hu rotáció a jobb oldalon) újra meg újra;
- havert olvas;
- olvasott egy jót, és megjegyezte.
Amikor pedig már több, mint a bejegyzéseid felét dobod ki a publikáció előtt, olyankor érdemes elgondolkodni a folytatás mikéntjén: ki tudod-e venni a jövőben az olykor lötyögős részeket, és betenni valami érteket anélkül, hogy ömlengésbe fordulna át a dolog, esetleg nem.
A blog egyfajta megméretődés, kérdés, hogy kinek mennyire szívügye. Mert ugye mégiscsak ő van értem, nem pedig fordítva.
“A Honda delfinesen áramvonalas, semmi hivalkodás nincs benne, ellenben kicsit idegenszerű. Túl lapos az orra, túl kifejezéstelen az arca, túl nagyok a hátsó lámpatestek. És éppen ettől az idegenszerűségtől lesz kívánatos, érdekes jelenség, kicsit olyan, mint a Díva az Ötödik elemből.“
Bármit is szed Rácz Tamás, az nagyon jó anyag. Ezzel a mondattal szenzációsan ráérzett az autó karakterének ízére. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem a hideg ráz, amikor belenézek egy ilyen Civic képébe - annak ellenére, hogy az ősökben vitathatatlanul találhatunk pár iskolát teremtől megoldásra. Nem sok kocsi hozza ki belőlem ezt, legendás autóbuzi vagyok, és ez tényleg nem a Hondának szól - de ha engem kérdeztek, ezt a designt elkúrták. (A kék hölgy neve amúgy Plavalaguna, lehet ráguglizni, akit.)
blanka üzenete:
karácsonyra hatalmas tervem van:
2007-re kap apám egy dévédéjátszót
Superbeard üzenete:
játékost
blanka üzenete:
amelyhez csomagolok 1001 darab dvd lemezt
blanka üzenete:
aha
blanka üzenete:
amiken azok a sorozatok (nincs sok….) lesznek, amelyeket nézni szokott
blanka üzenete:
tehát kell egy fekete előlapú márkás dvd téma, ami visz mindenféle divikszeket
blanka üzenete:
óccsóba
blanka üzenete:
ez lesz a level 2
blanka üzenete:
nagyszüleim is ezt kapnak - bár ők zenehallgatási célra
blanka üzenete:
csodás karácsony
blanka üzenete:
én meg nem tudom, mit szeretnék (ha szeretnék bármit is)
Superbeard üzenete:
én megkaptam a fogakat
Superbeard üzenete:
kussolok
blanka üzenete:
pár nap felhőtlen családi csillezés jól jönne
Superbeard üzenete:
ezek meg kapnak szódásszifont
blanka üzenete:
:)
Superbeard üzenete:
meg valami könyvet
blanka üzenete:
“bögre, gyertya”
Superbeard üzenete:
ja
Superbeard üzenete:
hoppáré
Superbeard üzenete:
tandíj
Superbeard üzenete:
át köll utalni
Superbeard üzenete:
istenit bazmeg, minek iszom
Tegnap beültem egy gyors, hetven perces szeánszra, amelyet Jókai Anna tartott. Nem szégyellem: sajnos nem ismerem kellően behatóan az életművét, ezért időközben próbáltam felkészülni.
Két darab könyvvel szándékszom nyitni, ezek meglehetősen szimpatikusnak is tűnnek: az első a Brevárium. Ez egy frankó Füves könyv, akár Márai, vagy Ancsel Éva is írhatta volna. Utóbbit meg is említettem az Írónőnek, aki felnevetett, és megjegyezte: Ancsel Éva talán az utolsó ateista, aki mégis tudott Istenben gondolkodni.
A második a Godot megjött. Ebbe még csak belepillantani volt módom, de első blikkre is határozottan pozitívak az előérzeteim, miután a harmincnegyedik oldalon játékosan pinát rajzolnak, a hetvennyolcadikon meg ütnek egy redbullt.
Khm.
Sokmindenről volt szó ebben a hetven percben. Nem állítom, hogy a hallottak kapcsán gyökeresen megváltoztak a világról alkotott elképzeléseim, de ettől még nagyon jó dolgokat mondott, amelyek túlnyomó többségével egyetértek. Szimpatikus volt pl., hogy a maga kultúrált stílusában elküldte az egész médiát a magát értelmiségnek nevező jelenlegi bohócréteggel együtt. Kissé sarkítottan bár, de elmondta, hogy valóban: a globalizációból mi (tehát hogy a Földnek ez a 93030 négyzetkilómétere) bizony igen szarul fogunk kijönni, mert Európában egyedül kb csak ez az ország kér folyton elnézést azért, hogy létezik. Amikor hazajöttem, arra gondoltam: ez mind szép, de egy fecske - ez lenne az Írónő - sajnos nem csinál nyarat.
Aztán beugrott az a dolog, amire amúgy megkért minket. Jókai Anna azt kérte a kedves hallgatóságától - ezek lennénk többek közt én is -, hogy akárhogy alakul, ne adjuk fel a igaz szerelembe vetett hitünket. Komoly szavak ezek egy laza kis esti blogolásba, de a klaviatúra jelenleg azért nem kezd erőteljes olvadásba a kezem alatt, mert itt meg kell állni egy pillanatra. A részletes beismerő vallomást nem mostanra időzítem, de elmondom, hogy egyet értek azzal, hogy Janna ebben a kérdésben nem beszélt a levegőbe. Még az imént abszolvált filmnek is van egy el nem hanyagolható szerelmi szála, amelyben a főhősnek bizony választania kell. Na, elsőre el is bassza, de ez már egy másik történet. Ha még itt vagy, ezen esetleg Te is agyalj egy keveset, mert mintha tényleg ott tartanánk, hogy ez az érzés csöppet sem kézenfekvő.
Kifejezetten remélem, jól értettem meg azt is, hogy Jókai Anna nem mentette fel azokat a kedves embereket, akik miatt ilyen egyenesen süllyed ez az ország. (Megjegyzem, most a szokásos jobboldal-baloldal klisében gondolkodni - és már nyúlni a komenista-nyilas gombért - nagy köd reflex.) A múltból okulva meg is kért: mi azért ésszel legyünk csak Tibikék.
Rövidre fogva a dolgot Jókai Anna szimpatikus volt. El is fogom olvasni. Olvass Tőle valamit Te is: ez még a főnök/gyakvezér érkezése előtt belefér.
A Teleki Pinot Noir nem az a Teleki, amelyet kerestem. Az egyik tipus ebből a termékcsaládból ugyanis nagyon finom. Alapvetően a száraz vöröseket, illetve az édes fehéreket szeretem - persze ez fröccsben, forraltborban és vébékában nem mérvadó.
A mai palack (míly szép szó) 2004-es. Évek ide, évek oda: annyira sajnos nem fogott meg. Annál inkább a hozzá zúzott füstölt feta. Ja, én sem tudtam, hogy ilyen létezik - egészen addig, míg le nem vettem tegnap egyet a polcról. Ez a sajt egészen kellemes meglepetés. Harsány és tolakodó íze van, de pontosan emiatt rengetek más matériát fogyaszthatóvá tud tenni. Sós, mint a tenger, mégis omlós. Eteti magát.
Mindehez a gasztrojóhoz elmaradást pótoltam, amennyiben megnéztem Az ördög ügyvédjét. Spojlerezés nélkül nehéz erről beszélni, de a film tényleg jó, ahogy az meg van írva. Talán kicsit kevesebb mind buggling témát hagy, mint kéne, ezáltal érthető a közönségfilm mivolta, dehát ez van. Két órát simán megér, és 10 éve jó, tehát ha még eddig nem láttátok, akkor most mindenképp kölcsönözzétek ki valamelyik torrent oldalról.
Személyenként három deci tejet teszünk fel forrni. Minden adaghoz két púpozott evőkanál búzadarát és egy csipet sót szórunk, majd lassú tűzön addig kevergetjük, mígnem összeáll.
A kész ételt tányérokba, tálkákba önjük, és cukros fahéjjal, esetleg gyümölcsökkel bolondítjuk.
Amúgy meg ma megmondanám a frankót nagyonsok dologról, de a telegondolat művész úrnak most filmnézhetnékje van. Ergo a Kevin Smith hét miatt a véleményvezérség elnapolva.
Erről az is eszembe jut, hogy a fenti jelzőn kívül olyanokat, hogy megmondóember, meg hogy észosztás már nem használ senki, akibe minimális tisztelet is szorult 2005-tel szemben. Tehát megismertük a lejárt szavatosságú kafaszöveg fogalmát.
Azt mondják, mindent megcsinált, amit egyszem motorbiciklin el lehet követni - én sajnos egyetlenegy mutatványát sem láttam. Azonban minden magára valamit is adó rajzfilmben és filmbenben elhangzott a neve legalább egyszer, így hát rossz ember csak nem lehetett. Az amerika majmolás helyett szóljon ez a poszt a Legendának. R.I.P.
Bejegyzések (RSS)