“A Suzuki csapat nem támogathatja Talmácsi Gábor versenyzését, mert egyelőre nem szeretnénk albán világbajnokot.”
Bert Poengsen - Suzuki motorsport lótuszfaktusz
Talmácsi Gábor karrierje első jelentős csúcspontján van. Egy hétvége alatt az ország azon fele is megismerhette nevét, amelyik egyébként bottal sem piszkálná meg a tévé távirányítóját, nem hogy formaegyet, póker partikat - ne adj’ isten motorverseny nagydíjakat nézzen. Talma pedig jött, látott és győzött. Teljesítményét talán csak ahhoz az Egerszegi Krisztináéhoz lehetne hasonlítani, aki ‘88-ban tizennégy évesen csapott oda a világnak kétszáz háton.
Gábor egy olyan mezőnyben tudott nyerni, amelyikben a győzelem egyszerű okokból kifolyólag egyáltalán nem könnyen adható oda egy olyan nemzet gyermekének, mint a miénk. Ha megnézitek az előző évek statisztikáit, szembe ötlik egy nagyon fontos dolog: a dobogó első 5-6 fokán kizárólag motoros nemzetek tanyáznak. Természetesen semmi kétség afelől, hogy adott országnak ki kell nevelnie egy olyan kaliberű tehetséget, amely képes elhozni az aranyat, azonban nézzük meg, mi is történt épp az imént a 125ccm-ben. Az ország egy emberként rágta csontig körmeit, ahogy a spanyol a célegyenes végére minden körben elhúzott Talma mellett, hogy a későbbiek során a mi fiunk majd visszaelőzze (erre persze nem volt garancia).
Szemmel látható tény volt, hogy bár egy csapatban versenyzett a legnagyobb rivális Hector Faubellel, a spanyol alá pakolt motor (amelyben már az új RSA erőforrás égette a petróleumot) egyszerűen gyorsabb volt, Talmának tehát személyi teljesítményben nem csak Faubel tudását kellett meghaladnia, hanem a kettejük között fennálló technikai különbséget is.
De vajon miért nem egyenlőek egy csapaton belül a versenyzőknek nyújtott lehetőségek? A válasz egyszerű: pénz, pénz és pénz. Faubelt győztesként ugyanúgy babérkoszorú várta volna otthon, jelen esetben pedig ami jó a versenyzőnek, az jó a szponzornak is: Spanyolországban ugyanis n-szer annyi Aprilia fogy, ha a kedves vevő a világbajnoki győztesre gondolhat, amikor berúgja.
Talma tehát bizonyított, ezt pedig nem csak a későbbiek során alápakolt, aktuális legjobb vas, de egy ország elismerése is bizonyítja.
Amikor már semmi nem tarthat össze egy nemzetet, jön Gábor, és öt percre újra együtt örülhet magyar és magyar. EZ teljesímény, a többi túró. Gratulálunk! (Jó cikk még itt.)
Bejegyzések (RSS)