Őszinte hódolatom az Író Asszonyé.
Hogyaszongya.
Szakad a hó nagy csomókban,
veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz, hóesésben vacakolsz.
Fölfújtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető!
Fatető!
Deszka madár-etető.
Ezt most így hardveresen (igaz, a második versszakot már hozzá kellett gugliznom). Ágyban döglős, álmos vasárnap hóeséssel, rajzfilmekkel, másfél éve lejárt, porból főzött forró csokival rulz.
Bejegyzések (RSS)