A válasz megtalálását nagyban lendíti előre a jól feltett kérdés.

A Z’ementalis.

Mai vendégünk igen furcsa szerzet. Olyannyira, hogy a mighty-mighty kereső egyetlen egy találatot dob erre a névre. Innen a nyomok egy litvániai sajtüzembe vezetnek, ahol aztán megszakad az információ áradat: a gondosan összerakott termékpalettában nem szerepel ez a sajt.

Ellenben a mákos sajtdesszerttel, a rebarbarás biojoghurttal, a lazacos krémsajttal, illetve a lánysajt-fiúsajt párossal(wtf?) – de ez már egy más történet.

Ilyen esetekben az EUban szocializálódott ember arra gondol: a Z’ementalis bizonyára exportra készül, ezért nem szerepel a terméklistában – esetleg egy helyi különlegességet keresztelnek európaibb formába. Mivel itt csak találgatni van mód, így most eltekintenék ezektől a formaságoktól.

Egy megközelítőleg 20 centiméter átmérőjű korongot kell elképzelni kevés, de nagy lyukkal, és jellegzetesen ementális, zsíros ízzel. Bár keménynek árulják, én maximum félkeménynek találom, az íze pedig remek:kicsit édes, kicsit sós, kellően tejes – ementáli, na.

Ebből már biztos kitaláltátok: könnyű fehérborhoz, szendvicshez, katonákhoz, vagy magában. Az ára miatt (két ropi/kg) pedig négy és fél hold: egyszerű, de nagyszerű. 

Szeretem a vasat.

Már kiskoromban is  vonzott a hardver (apropó, ugye, hogy a Kamaz királyabb, mint egy IFA?), így amilyen korán lehetett, a gépházat is kinyitottam. Ilyen irányú tevékenységem kezdetben persze nem volt mindig áldozat mentes [köhh-krahács], azonban az esetek többségében némi fölösleges, esetleg idegtépő szívás után győztesen tudtam kijönni a csatából. (Kivéve persze azon eseteket, amikor ír dokkmunkásokat megszégyenítő kreativitással konkatenáltam hat-nyolc szavas, válogatott trágárságokat – amelyek önmagukban valamiért nem bizonyultak elegendőnek egy-egy vesztes helyzet megfordításának.)

Ma kicsit korábban jöttem haza, úgyhogy nekiláttam három hetes adósságomnak, egy – a családban marad – döglött P4-esnek.

Az ember ilyenkor 10+ óra hegesztésből jön – én sem gondoltam feszülni. Kinyitottam két sört, meg betettem valami nyugdíjas lemezt a cédélejátszóba, a koszba csak idilli feltételek mellett nyúlunk őszintén. A sztori még vasárnap kezdődött – akkor kapcsoltam be a pácienst először. Valahonnan volt egy olyan érzésem, hogy mindezt nyitott háznál tegyem, a dolog pedig bejött, mert bár a gép elkezdett felállni, egy táp melletti IC szó szerint forrt, majd egy szempillantás alatt kigyulladt.

Kis füst, némi szag.

Megsejtve a dolog (másodpercekre lévő) végét inkább áramtalanítottam. Bár még abban sem vagyok biztos, hogy a dobozt ezzel a hibával akasztották a nyakamba, mára kukáztam egy vonatkozó alaplapot. Bár ez csak SD ramot eszik – abból meg negyed giga van itthon a spájzba’ -, a cucc netezni lesz, úgyhogy ezt kell a gazdának szeretni. Ilyen formán, hogy a benne lévő gef4-nek két éve nem megy a ventilátora – már a múltkor is hidegen hagyott*. Ha eddig nem sült meg, talán ez után sem fog.

*Persze faszt, ezekben a dolgokban valahogy a full precizitásra törekszem (jaj), eme kényszerbetegség birtokában szerintem erre is gányolni fogok valami hűtést. :-P

Miután végeztem a könyékig-a-porcicákban résszel – alaplap cserekor gyakorlatilag mindenhez hozzányúlsz -, jött a szikra: a XXI. századi nomád belez halat. Csak itt a 3V-os elemet, az északi híd bordáit, meg – emlékbe – egy biosz csipet forgácsolok a belsőségek, fej, meg farok helyett.

A motyó amúgy rendben lesz, az új lap megette a régi komponenseket (a procban benne volt a szopó lehetősége), a héten valamikor még oboázok pár órát, hogy legyen rajta tisztességes rendszer, aztán visszakapja a gazdája. Bár idegtépő, amikor fiatal nagypapa korú gépekre imádkozik az ember biteket, mert ilyenkor a folyamatszámláló végtelenül kelletlenül szokta venni a pixeleket, ennek ellenére ezeket a dolgokat puszira szoktam csinálni. Eseti mizantróp megnyilvánulásaimat törlesztem ilyenkor.

Küldenék…

YouTube Direkt

It’s a word! No, a name! MF…!

Multicore van, nekem jelenleg kussolnom kell, és sokkal jobban koncentrálni.

(Tavasz, neked közben ide, ide, cic, cic.)

Hogy lehetne más MC jobb, ha mind balfasz? Hogy lehet, hogy abból lesz tűz, hogyha oltasz?

YouTube Direkt

(Nédd a jutúbon hádében!)

Ezen.

East 17-et is hallgattam akkor (direktlink most nincs – ott a youtube kukázni).

És a Take That meg a New Kids on the Block bekaphatta.

Ugorjunk inkább majd’ 10 évet:

YouTube Direkt

(Persze ha te már akkor tudtad, hogy csak a Slayer, akkor momentán nálad van a pont.)

Dj D. Tibor után szabadon.

YouTube Direkt

A hiphop halott.

Deal with it.

Bla bla bla bla, bla bla bla bla, jó 13 éve, eredetileg még a bla bla bla, bla bla, egy SOAD feldolgozás bla bla bla bla, bla bla bla, de nem adták ki. Bla, bla bla bla bla, persze már jóval azután, amikor bla bla bla bla tinédzser éveim bla bla bla bla bla maga nemében bla, bla bla bla bla. Pedig még Ódébé is bla bla. Bla bla Brooklyn Zu bla bla, bla bla “Hut one, hut two, hut three, hut!!” típusú makadámkodás bla bla, bla hakapeszi bla bla. Bla bla bla Systemék, aztán bla bla bla sikidim sikidim bla bla bla. Bla bla albán diszkóban is bla bla bla bla bla, bla bla bla, ellenben a Szigetes fellépés végül mégsem jött össze.

Lazán kapcsolódik:

YouTube Direkt

Ezúton közlöm a világgal – úgyis, mint gyakorló autóbúza -, hogy a hónap legzsírabb, legmacsóbb, legkikúrtjobb autós “vívmánya”, hogy valakinek végre megint eszébe jutott: le kell venni a motorháztetőt.

(idekatt, idekatt.)

Akkor is, ha egy steril, bajor, precíziós gépágyúról van szó, nem pedig egy hemiről, vagy big blockról: ez sztáning, esztonising, és teljesen meg vagyok lőve. Tiszta régiszépidők (pont, mintha élem volna akkor, mi? :P), amikor a kompit még büszkén mutogatták a gallonpusztító, öncélú benzintemetők… .

Szeretném már magam mögött tudni a választásokat.

Nota bene: nem az időt akarom siettetni, mert áprilisig még rengeteg dolgot akarok megcsinálni.

A kampány az, amire egyáltalán nem vagyok kíváncsi, pontosabban arra, (a)hogy naponta ömlik a sz[füttyjel]r az összes fellelhető médiából. Azokhoz, akiknek szüksége van a mostani bohóckodásra, hogy kigondolják, hova is húznák az ikszet, csak egy kérdésem lenne:

Tibike; ti eddig melyik meccset néztetek?!

Hét linkje rovat: rockmúzeum!

Akkor szóljon egy dal a magyar rock folk Queen-jétől a világ leglelkesebb közönségével.

YouTube Direkt

A Boney M. 1980-ban megjelent, 10000 lightyears című albumán két darab, Omega dal inspirálta sláger is szerepel:

a Future world-ot a Tízezer lépés;

a Wild planet-et az Ajánlott útvonal című számok zenei motívumainak felhasználásával vették fel.

A rovat ma is dupla kiadással jelentkezik.

Médium: színház
Cím: Semmi pánik
Főbb szereplők: Magyar Attila, Borbás Gabi, Nagy Cili, Simon Kornél
Helyszín: Centrál színház
Elérhetőség: Honlap

Woody Allen gyerekkorom egyik fontosabb figurája. Közel sincs benne a Kisváros, a Dallas, a Megint dühbe jövünk, vagy a Hupikék Törpikék képviselte első vonalban, azonban a kezdeti televíziós élmények terén ott lohol valahol a Csendőr filmek és a Linda mögött. A csütörtöki előadásra ennek megfelelően könnyed szórakozás reményében látogattam: a szinopszis a honlap alapján vidám és végül is ígéretes, a szereposztás teljesen jó, innentől már csak élvezni kell.

A darab azonban bizonyos fokig csalódást okozott. A komédia műfajából kiindulva az még nem gond, hogy a konfliktus teljes terjedelmében ki van bontva a tizenötödik percre, a karakterek pedig szájba vannak rágva, azonban innentől hetvenöt, kicsit Benny Hilles (ami pozitívum), kicsit saskabarés (ugye, itt nem kell írnom semmit?) perc következik, amelyet – a Kedves után két szóban, szabadon – így lehet leírni: kiszámítható poénok.

Ez egyben a darab halála is: az elszólások kevés kivételtől olyanok, mintha  ‘93-ban lennénk, az – akkor még szerintem is viccesnek számító Szeszélyes Évszakok Tücsök és Bogár rovatában. Ha létezne aktualizált, kereskedelmi tévés átirat, ott gyakorlatilag nem tudnának kifogyni a Kiszel-Fekete-Fehér háromszögből (vagy akin manapság a nyelvét élezi a bulvár).  A teljes játékot cirka 90 percben tudják le, ami szintén nem igazán színházi formátum (rövid), azonban ehhez  a történethez majdhogynem még ez is sok.

A mű ennek ellenére nézhető, Magyar Attila remekül alakítja a (fel)háborodott (ezért kellően olykor kellően irritáló) kisembert, a közönség pedig a fentiek ellenére nagyszerűen mulatott a legtöbb csattanónál, így valószínűleg én voltam kicsit kevésbé ráhangolódva (fáradtság, esős nap).

Utóbbi mondat szem előtt tartásával (és a falra aggatott bokorgyuri kép – úgyis, mint insider poén – miatt) jön össze a harmadik csillag – ezen még dolgozni kellene.

Médium: színház
Cím: Az ünnep
Főbb szereplők: Varju Kálmán, Pindorch Csaba, Hegyi Barbara, Hegedűs D. Géza
Helyszín: Centrál színház
Elérhetőség: Honlap

Az ünnep a zsánerskála másik végén helyezkedik el: drámát kapunk a javából. Nekem pedig anélkül kell érzékeltetnem, hogy mindenképp nézd meg, hogy a történetből valamit is elmondanék, szorítkozom hát a formai kérdésekre.

Egyrészt parádés a szereposztás. Pindorch Csaba kellően harsány, Hegyi Barbara kellően labilis, Varju Kálmán kellően zaklatott, Halász Jutka pedig… nos Halász Jutka is remek, de ő nekem mindig hatodik anyukám marad.

Persze mindannyian tudjuk, hogy elborzasztó tartalommal, ambivalens eszközökkel (egy egyszerű metafora: mosolygó halál) nem különösebben nehéz sokkoló darabot készíteni. Azonban a színészi játék itt tartalom támogatása nélkül is megállja a helyét, a történet pedig az utolsó negyedben eszközölt katarzisig bezárólag fenntartja a jogot, hogy még akármi is történhessen.

Az eseményeket kicsit talán szenzációhajhász, de mindenképp hatásos hangeffektek kísérik, a sztori végig fókuszált marad, a pedig színpadot érdekesen osztják fel előtérre és háttérre, jelenre és múltra, szobára és udvarra.

A komoly dicséretek ellenére nem ez lesz a világ legjobb drámája, viszont egy megnézésre érdemes, ütős, átgondolt darab, ha akarsz egy kicsit gondolkodni.

Öt csillag.

YouTube Direkt

MC Nem Az Eszéről Híres feat. DJ Hét Általános (Négy első, három második.)

De az is írhatnám, hogy 12 dühös ember.

Marcona headbangeléshez jó.

Esti kímélőmenü rovatunkban ma: sör + tökmag!

Ha közben bagórágó mámorban nézném a focit, ne adj’ isten otthon kiabálnék valamelyik tévécsatornával, most borzongással vegyes büszkeséggel kiabálnám a világnak: proli ‘véreim, egyesüljetek.

Kúlság van.

Kedves komment RSS feedet olvasók, nektek mondom elsősorban, hogy élesítettem egy spam fogót, így a jövőben már lehetőleg nem önt el minket a gané.